Sziasztok!
Bő három hónappal a műtétek után szeretnék beszámolni Lizy állapotáról.Az első napok,hetek szorongása,hogy fog-e tudni rendesen járni,elmúltak.Szépen és látványosan gyógyult,napról napra hosszabb sétákat tudtunk tenni.Aztán egyre ügyesebb lett,ma már nem jelent gondot fel és lerohanni a lépcsőn,ki-beugrálni az árokból.Fel tud tappancsolni a fotelre,rövid időre hátsó lábaira állva pitizik,sőt mostanában a földről elrugaszkodva magasra ugrik egy-egy játékért.Mindig kész a játékra.Fáradhatatlanul rohangál az eldobott labdákért,hatalmasakat fékez a járólapon...Gyakran fenékre huppan,mert a hátsó lábai még nem elég erősek.Tudom,hogy egy egészséges westie számára mindez természetes,de...ha láttátok volna szegénykémet a nyáron,amikor naphosszat csak feküdt,és nézett rám gyönyörű szemeivel,szomorú arcocskájával!Hatalmas utat tettünk meg,de még nem értünk a végére...Ha hideg van,előfordul,hogy kicsit húzza a lábát.Ha sokat heverészik előfordul,hogy nehezebben indul el.Amikor szalad...az nagyon változó:néha az egyik,néha a másik lábát teszi furán(nem mondanám,hogy sántít)de amikor mondjuk egy macska után veti magát,úgy fut,mintha kutya baja sem lenne!A hét végén túráztunk,és Lizy fáradhatatlanul rohangált le-fel a meredek hegyoldalon.Mi majd' kiköptük a tüdőnket,de neki még volt energiája egy másik kutyival hatalmas köröket futni.Itthon se dőlt be az ágyba,hanem hozta a labdáját,hogy még játsszunk egy kicsit...
Szóval úgy látom,hogy szépen gyógyul.Néha nagyon boldog vagyok,és bizakodó,máskor aggódom,vagy elkeseredem,ha látom,hogy kicsit húzza a lábát.Azzal vigasztalom magam,hogy még csak három hónap telt el,hogy messze állunk még az izmok teljes visszaépülésétől-bár a legjobb úton haladunk!-,és ami a legfontosabb:Lizy boldog,nincsenek fájdalmai,és tele van energiával!Talán soha nem lesz tökéletes a lába,de számomra akkor is ő lesz a legcsodálatosabb kutya a világon...
Ilyen meredekre futottam fel!
Aztán vissza!
Mi ragadt az orromra?!
Nagyon örülök ezeknek a jó híreknek!!Tündéri,csak így tovább!!!
Kicsit eltüntem egy ideje,sajnos kórházban is voltam,most próbálok én is erősödni.
Sziasztok!
Bő három hónappal a műtétek után szeretnék beszámolni Lizy állapotáról.Az első napok,hetek szorongása,hogy fog-e tudni rendesen járni,elmúltak.Szépen és látványosan gyógyult,napról napra hosszabb sétákat tudtunk tenni.Aztán egyre ügyesebb lett,ma már nem jelent gondot fel és lerohanni a lépcsőn,ki-beugrálni az árokból.Fel tud tappancsolni a fotelre,rövid időre hátsó lábaira állva pitizik,sőt mostanában a földről elrugaszkodva magasra ugrik egy-egy játékért.Mindig kész a játékra.Fáradhatatlanul rohangál az eldobott labdákért,hatalmasakat fékez a járólapon...Gyakran fenékre huppan,mert a hátsó lábai még nem elég erősek.Tudom,hogy egy egészséges westie számára mindez természetes,de...ha láttátok volna szegénykémet a nyáron,amikor naphosszat csak feküdt,és nézett rám gyönyörű szemeivel,szomorú arcocskájával!Hatalmas utat tettünk meg,de még nem értünk a végére...Ha hideg van,előfordul,hogy kicsit húzza a lábát.Ha sokat heverészik előfordul,hogy nehezebben indul el.Amikor szalad...az nagyon változó:néha az egyik,néha a másik lábát teszi furán(nem mondanám,hogy sántít)de amikor mondjuk egy macska után veti magát,úgy fut,mintha kutya baja sem lenne!A hét végén túráztunk,és Lizy fáradhatatlanul rohangált le-fel a meredek hegyoldalon.Mi majd' kiköptük a tüdőnket,de neki még volt energiája egy másik kutyival hatalmas köröket futni.Itthon se dőlt be az ágyba,hanem hozta a labdáját,hogy még játsszunk egy kicsit...
Szóval úgy látom,hogy szépen gyógyul.Néha nagyon boldog vagyok,és bizakodó,máskor aggódom,vagy elkeseredem,ha látom,hogy kicsit húzza a lábát.Azzal vigasztalom magam,hogy még csak három hónap telt el,hogy messze állunk még az izmok teljes visszaépülésétől-bár a legjobb úton haladunk!-,és ami a legfontosabb:Lizy boldog,nincsenek fájdalmai,és tele van energiával!Talán soha nem lesz tökéletes a lába,de számomra akkor is ő lesz a legcsodálatosabb kutya a világon...
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Sziasztok!!
Igen tudom kb ezer éve eltűntem, de igazából csak átmentem zugolvasóba.
Ez az a téma amihez nekem is muszáj hozzászólnom.
Az én Mimim jövőre lesz 9 éves. Az ő kis élete is így kezdődött anno.
Bár nálunk az "eleje" kicsit másként festett. Egyik nap kinn voltunk a közeli parkba. Nagyokat játszott futkározott, semmi újat nem tapasztaltam rajta. Este elmentem bevásárolni a családdal és mire hazaértünk már nem tette le a bal hátsó lábát. A kedve jó volt nem sírt nem nyügösködött csak "kiiktatta" a lábát. Elmentünk dokihoz és innentől a sztory kb ugyanaz mint nektek. Neki "csak" a bal hátsó lábát műtötték és bár azt mondták a jobbon is van egy minimális kezdetleges kezdődő betegség azzal azóta sincs semmi problémánk(gyorsan le is kopogom) Mimivel nagyon szép agilitys karriert futottunk be, és igaz 5 éves korától "csak" hobby kategórában versenyzünk (h ne terheljük a lábait annyira) de így is teljesen teljes életet él. Abszolute nem látni rajta, h valaha baja volt a lábával. Talán annyi, h télen a nagy hidegekben néha a műtött lábára biceg de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő.
Kedves Vikcey!El nem tudom mondani,mennyire örülök soraidnak!!!Lizy most jól van,ugyan néha a futásán látszik hogy nem tökéletes...máskor minden teljesen rendben-talán ilyenkor megfeledkezik arról,hogy neki sántítania illene Szóval azért örülök,mert mindig van bennem egy kis szorongás,hogy mi lesz majd később!..Ezek szerint remélhetem,hogy évek múltán se lesz rosszabb a helyzet.Nagyon stramm kis csaj,minden nap újabb produkciókkal lep meg!Magasra ugrik,hogy kikapja a kezünkből a játékot,tegnap meg,mint egy gumilabda beugrott,majd kiugrott egy jó mély árokból!Persze ez minden westienek természetes,de nekünk hatalmas újdonság!!Nem győzünk csodálkozni,örvendezni!
Szia!!!
Szuper, h már ilyen kis jól van. Hidd el eltelik még egy kis idő és már az egész csak egy rossz emlék marad Lizyn pedig észre sem fogod venni, h valaha volt vmi problémája. Hihetetlen milyen hamar túllépnek a dolgon.
Én is ezt látom...de már alig várom,hogy teljenek a hónapok,és lássam a tökéletes végeredményt,a duzzadó izmokat,a teljesen kinőtt bundát,és...hogy végre tudjon felugrani a kedvenc közös fotelunkra
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Sziasztok!!
Igen tudom kb ezer éve eltűntem, de igazából csak átmentem zugolvasóba.
Ez az a téma amihez nekem is muszáj hozzászólnom.
Az én Mimim jövőre lesz 9 éves. Az ő kis élete is így kezdődött anno.
Bár nálunk az "eleje" kicsit másként festett. Egyik nap kinn voltunk a közeli parkba. Nagyokat játszott futkározott, semmi újat nem tapasztaltam rajta. Este elmentem bevásárolni a családdal és mire hazaértünk már nem tette le a bal hátsó lábát. A kedve jó volt nem sírt nem nyügösködött csak "kiiktatta" a lábát. Elmentünk dokihoz és innentől a sztory kb ugyanaz mint nektek. Neki "csak" a bal hátsó lábát műtötték és bár azt mondták a jobbon is van egy minimális kezdetleges kezdődő betegség azzal azóta sincs semmi problémánk(gyorsan le is kopogom) Mimivel nagyon szép agilitys karriert futottunk be, és igaz 5 éves korától "csak" hobby kategórában versenyzünk (h ne terheljük a lábait annyira) de így is teljesen teljes életet él. Abszolute nem látni rajta, h valaha baja volt a lábával. Talán annyi, h télen a nagy hidegekben néha a műtött lábára biceg de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő.
Kedves Vikcey!El nem tudom mondani,mennyire örülök soraidnak!!!Lizy most jól van,ugyan néha a futásán látszik hogy nem tökéletes...máskor minden teljesen rendben-talán ilyenkor megfeledkezik arról,hogy neki sántítania illene Szóval azért örülök,mert mindig van bennem egy kis szorongás,hogy mi lesz majd később!..Ezek szerint remélhetem,hogy évek múltán se lesz rosszabb a helyzet.Nagyon stramm kis csaj,minden nap újabb produkciókkal lep meg!Magasra ugrik,hogy kikapja a kezünkből a játékot,tegnap meg,mint egy gumilabda beugrott,majd kiugrott egy jó mély árokból!Persze ez minden westienek természetes,de nekünk hatalmas újdonság!!Nem győzünk csodálkozni,örvendezni!
Szia!!!
Szuper, h már ilyen kis jól van. Hidd el eltelik még egy kis idő és már az egész csak egy rossz emlék marad Lizyn pedig észre sem fogod venni, h valaha volt vmi problémája. Hihetetlen milyen hamar túllépnek a dolgon. _________________ A westie nem kutya, a westie az westie!
Tamda Dee KASE Future Hope kennel
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Sziasztok!!
Igen tudom kb ezer éve eltűntem, de igazából csak átmentem zugolvasóba.
Ez az a téma amihez nekem is muszáj hozzászólnom.
Az én Mimim jövőre lesz 9 éves. Az ő kis élete is így kezdődött anno.
Bár nálunk az "eleje" kicsit másként festett. Egyik nap kinn voltunk a közeli parkba. Nagyokat játszott futkározott, semmi újat nem tapasztaltam rajta. Este elmentem bevásárolni a családdal és mire hazaértünk már nem tette le a bal hátsó lábát. A kedve jó volt nem sírt nem nyügösködött csak "kiiktatta" a lábát. Elmentünk dokihoz és innentől a sztory kb ugyanaz mint nektek. Neki "csak" a bal hátsó lábát műtötték és bár azt mondták a jobbon is van egy minimális kezdetleges kezdődő betegség azzal azóta sincs semmi problémánk(gyorsan le is kopogom) Mimivel nagyon szép agilitys karriert futottunk be, és igaz 5 éves korától "csak" hobby kategórában versenyzünk (h ne terheljük a lábait annyira) de így is teljesen teljes életet él. Abszolute nem látni rajta, h valaha baja volt a lábával. Talán annyi, h télen a nagy hidegekben néha a műtött lábára biceg de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő.
Kedves Vikcey!El nem tudom mondani,mennyire örülök soraidnak!!!Lizy most jól van,ugyan néha a futásán látszik hogy nem tökéletes...máskor minden teljesen rendben-talán ilyenkor megfeledkezik arról,hogy neki sántítania illene Szóval azért örülök,mert mindig van bennem egy kis szorongás,hogy mi lesz majd később!..Ezek szerint remélhetem,hogy évek múltán se lesz rosszabb a helyzet.Nagyon stramm kis csaj,minden nap újabb produkciókkal lep meg!Magasra ugrik,hogy kikapja a kezünkből a játékot,tegnap meg,mint egy gumilabda beugrott,majd kiugrott egy jó mély árokból!Persze ez minden westienek természetes,de nekünk hatalmas újdonság!!Nem győzünk csodálkozni,örvendezni!
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Sziasztok!!
Igen tudom kb ezer éve eltűntem, de igazából csak átmentem zugolvasóba.
Ez az a téma amihez nekem is muszáj hozzászólnom.
Az én Mimim jövőre lesz 9 éves. Az ő kis élete is így kezdődött anno.
Bár nálunk az "eleje" kicsit másként festett. Egyik nap kinn voltunk a közeli parkba. Nagyokat játszott futkározott, semmi újat nem tapasztaltam rajta. Este elmentem bevásárolni a családdal és mire hazaértünk már nem tette le a bal hátsó lábát. A kedve jó volt nem sírt nem nyügösködött csak "kiiktatta" a lábát. Elmentünk dokihoz és innentől a sztory kb ugyanaz mint nektek. Neki "csak" a bal hátsó lábát műtötték és bár azt mondták a jobbon is van egy minimális kezdetleges kezdődő betegség azzal azóta sincs semmi problémánk(gyorsan le is kopogom) Mimivel nagyon szép agilitys karriert futottunk be, és igaz 5 éves korától "csak" hobby kategórában versenyzünk (h ne terheljük a lábait annyira) de így is teljesen teljes életet él. Abszolute nem látni rajta, h valaha baja volt a lábával. Talán annyi, h télen a nagy hidegekben néha a műtött lábára biceg de ez csak nagyon ritka esetben fordul elő. _________________ A westie nem kutya, a westie az westie!
Tamda Dee KASE Future Hope kennel
Muszáj világgá kürtölnöm,annyira boldog vagyok!Ma délelőtt Millivel,a beagle-vel sétáltunk.Amikor elértünk a megszokott játszóhelyre,és szabadon engedtük őket,Lizy olyan magánszámot mutatott be,hogy leesett az állunk!Az én visszafogott és fegyelmezett kiskutyám rohangált össze-vissza,hegynek fel,völgynek le,ugrabugrált,ráncigálta Milli fülét.Szegény Milli,aki most kezdett tüzelni,és emiatt kissé nyűgös,nem tudta mire vélni ezt a nagy pörgést. Eddig ő diktált,a maga hiperaktív módján.Lizy fáradhatatlan volt,még soha nem láttam ilyennek!Sejtem,hogy minden westie ilyen,de én máshoz voltam szokva.Akár hiszitek,akár nem,megkönnyeztem ezt a kis vakarcsot,ezt a hat kilós vidám fehér szőrgombócot(a séta végére a fehér jelzőt elfelejthettük )Minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra!Annyira örülök,hogy ilyen jól van!Látom rajta,hogy BOLDOG
Nagyon örülök nektek! Csak így tovább, hamarosan elfelejtitek ezt az egész szörnyűséget.
Én meg alig várom már a pénteki varratszedést. Jó lenne már, ha Zizu játszhatna a többi kutyával, mert már nagyon igényli.
Muszáj világgá kürtölnöm,annyira boldog vagyok!Ma délelőtt Millivel,a beagle-vel sétáltunk.Amikor elértünk a megszokott játszóhelyre,és szabadon engedtük őket,Lizy olyan magánszámot mutatott be,hogy leesett az állunk!Az én visszafogott és fegyelmezett kiskutyám rohangált össze-vissza,hegynek fel,völgynek le,ugrabugrált,ráncigálta Milli fülét.Szegény Milli,aki most kezdett tüzelni,és emiatt kissé nyűgös,nem tudta mire vélni ezt a nagy pörgést. Eddig ő diktált,a maga hiperaktív módján.Lizy fáradhatatlan volt,még soha nem láttam ilyennek!Sejtem,hogy minden westie ilyen,de én máshoz voltam szokva.Akár hiszitek,akár nem,megkönnyeztem ezt a kis vakarcsot,ezt a hat kilós vidám fehér szőrgombócot(a séta végére a fehér jelzőt elfelejthettük )Minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra!Annyira örülök,hogy ilyen jól van!Látom rajta,hogy BOLDOG
Nagyon örülök nektek! Csak így tovább, hamarosan elfelejtitek ezt az egész szörnyűséget.
Én meg alig várom már a pénteki varratszedést. Jó lenne már, ha Zizu játszhatna a többi kutyával, mert már nagyon igényli.
Muszáj világgá kürtölnöm,annyira boldog vagyok!Ma délelőtt Millivel,a beagle-vel sétáltunk.Amikor elértünk a megszokott játszóhelyre,és szabadon engedtük őket,Lizy olyan magánszámot mutatott be,hogy leesett az állunk!Az én visszafogott és fegyelmezett kiskutyám rohangált össze-vissza,hegynek fel,völgynek le,ugrabugrált,ráncigálta Milli fülét.Szegény Milli,aki most kezdett tüzelni,és emiatt kissé nyűgös,nem tudta mire vélni ezt a nagy pörgést. Eddig ő diktált,a maga hiperaktív módján.Lizy fáradhatatlan volt,még soha nem láttam ilyennek!Sejtem,hogy minden westie ilyen,de én máshoz voltam szokva.Akár hiszitek,akár nem,megkönnyeztem ezt a kis vakarcsot,ezt a hat kilós vidám fehér szőrgombócot(a séta végére a fehér jelzőt elfelejthettük )Minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra!Annyira örülök,hogy ilyen jól van!Látom rajta,hogy BOLDOG
Muszáj világgá kürtölnöm,annyira boldog vagyok!Ma délelőtt Millivel,a beagle-vel sétáltunk.Amikor elértünk a megszokott játszóhelyre,és szabadon engedtük őket,Lizy olyan magánszámot mutatott be,hogy leesett az állunk!Az én visszafogott és fegyelmezett kiskutyám rohangált össze-vissza,hegynek fel,völgynek le,ugrabugrált,ráncigálta Milli fülét.Szegény Milli,aki most kezdett tüzelni,és emiatt kissé nyűgös,nem tudta mire vélni ezt a nagy pörgést. Eddig ő diktált,a maga hiperaktív módján.Lizy fáradhatatlan volt,még soha nem láttam ilyennek!Sejtem,hogy minden westie ilyen,de én máshoz voltam szokva.Akár hiszitek,akár nem,megkönnyeztem ezt a kis vakarcsot,ezt a hat kilós vidám fehér szőrgombócot(a séta végére a fehér jelzőt elfelejthettük )Minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra!Annyira örülök,hogy ilyen jól van!Látom rajta,hogy BOLDOG
Nagyon örülök nektek! Csak így tovább, hamarosan elfelejtitek ezt az egész szörnyűséget.
Én meg alig várom már a pénteki varratszedést. Jó lenne már, ha Zizu játszhatna a többi kutyával, mert már nagyon igényli.
Muszáj világgá kürtölnöm,annyira boldog vagyok!Ma délelőtt Millivel,a beagle-vel sétáltunk.Amikor elértünk a megszokott játszóhelyre,és szabadon engedtük őket,Lizy olyan magánszámot mutatott be,hogy leesett az állunk!Az én visszafogott és fegyelmezett kiskutyám rohangált össze-vissza,hegynek fel,völgynek le,ugrabugrált,ráncigálta Milli fülét.Szegény Milli,aki most kezdett tüzelni,és emiatt kissé nyűgös,nem tudta mire vélni ezt a nagy pörgést. Eddig ő diktált,a maga hiperaktív módján.Lizy fáradhatatlan volt,még soha nem láttam ilyennek!Sejtem,hogy minden westie ilyen,de én máshoz voltam szokva.Akár hiszitek,akár nem,megkönnyeztem ezt a kis vakarcsot,ezt a hat kilós vidám fehér szőrgombócot(a séta végére a fehér jelzőt elfelejthettük )Minden nap újabb és újabb meglepetéseket tartogat számomra!Annyira örülök,hogy ilyen jól van!Látom rajta,hogy BOLDOG
Új hír:megtanult lemenni a lépcsőn!Ma azzal szórakozott,hogy állandóan fel-le mászkált utánunk Ezt is megértük!
Eszem a szívét!!!!!
Élvezi azt,amit eddig nem lehetett,újra kölyök lett!!!
Én is így látom!Legalább fél év "kimaradt" az életéből.Most így visszagondolva már április tájékán kezdődhetett a betegsége.Látható jelei még nem voltak a fájdalomnak,de már nem ugrált fel pl.a lányok ágyára a plüssök között turkálni és nem rohangált annyit...Akkor azt hittük,hogy elkezdett komolyodni.Aztán jöttek a fájdalmak,a kilincselés az állatorvosnál!..Aug.végére lett diagnózis,és akkor végre felgyorsultak az események!Közben 1 éves lett (okt.15.-én)Sajnálom az elveszett hónapokat...Talán erélyesebbnek kellett volna lennem az állatorvosnál!Jó ismerős,jó szakember,csak egy kicsit...laza,és én voltam a "hisztis anyuci",aki folyton a nyakára járt.Nem akartam az idegeire menni,de nem akartam a háta mögött másik orvoshoz vinni.Valójában kár azon meditálni,hogy mi lett volna ha...Így történt,és kész!A lényeg a végeredmény!Lizy jól van,és második gyerekkorát éli
Így van!!!Az a lényeg,hogy szerencsésen túl vagytok rajta.Mindent megtettetek érte,szeretitek,reméljük hamarosan ő is teljesen túl lesz az egészen.Örülök,hogy ő is ilyen szerencsés kutyus,hogy nagyon-nagyon jó,szerető családja van!!
Hiszem,hogy nem véletlenül találtunk egymásra!Neki ránk volt szüksége,nekünk meg rá.Olyan megható az a bizalom és a feltétel nélküli szeretet,amit tőle kapunk!..
Új hír:megtanult lemenni a lépcsőn!Ma azzal szórakozott,hogy állandóan fel-le mászkált utánunk Ezt is megértük!
Eszem a szívét!!!!!
Élvezi azt,amit eddig nem lehetett,újra kölyök lett!!!
Én is így látom!Legalább fél év "kimaradt" az életéből.Most így visszagondolva már április tájékán kezdődhetett a betegsége.Látható jelei még nem voltak a fájdalomnak,de már nem ugrált fel pl.a lányok ágyára a plüssök között turkálni és nem rohangált annyit...Akkor azt hittük,hogy elkezdett komolyodni.Aztán jöttek a fájdalmak,a kilincselés az állatorvosnál!..Aug.végére lett diagnózis,és akkor végre felgyorsultak az események!Közben 1 éves lett (okt.15.-én)Sajnálom az elveszett hónapokat...Talán erélyesebbnek kellett volna lennem az állatorvosnál!Jó ismerős,jó szakember,csak egy kicsit...laza,és én voltam a "hisztis anyuci",aki folyton a nyakára járt.Nem akartam az idegeire menni,de nem akartam a háta mögött másik orvoshoz vinni.Valójában kár azon meditálni,hogy mi lett volna ha...Így történt,és kész!A lényeg a végeredmény!Lizy jól van,és második gyerekkorát éli
Így van!!!Az a lényeg,hogy szerencsésen túl vagytok rajta.Mindent megtettetek érte,szeretitek,reméljük hamarosan ő is teljesen túl lesz az egészen.Örülök,hogy ő is ilyen szerencsés kutyus,hogy nagyon-nagyon jó,szerető családja van!!
Új hír:megtanult lemenni a lépcsőn!Ma azzal szórakozott,hogy állandóan fel-le mászkált utánunk Ezt is megértük!
Eszem a szívét!!!!!
Élvezi azt,amit eddig nem lehetett,újra kölyök lett!!!
Én is így látom!Legalább fél év "kimaradt" az életéből.Most így visszagondolva már április tájékán kezdődhetett a betegsége.Látható jelei még nem voltak a fájdalomnak,de már nem ugrált fel pl.a lányok ágyára a plüssök között turkálni és nem rohangált annyit...Akkor azt hittük,hogy elkezdett komolyodni.Aztán jöttek a fájdalmak,a kilincselés az állatorvosnál!..Aug.végére lett diagnózis,és akkor végre felgyorsultak az események!Közben 1 éves lett (okt.15.-én)Sajnálom az elveszett hónapokat...Talán erélyesebbnek kellett volna lennem az állatorvosnál!Jó ismerős,jó szakember,csak egy kicsit...laza,és én voltam a "hisztis anyuci",aki folyton a nyakára járt.Nem akartam az idegeire menni,de nem akartam a háta mögött másik orvoshoz vinni.Valójában kár azon meditálni,hogy mi lett volna ha...Így történt,és kész!A lényeg a végeredmény!Lizy jól van,és második gyerekkorát éli
Ma voltunk egy hónapos ellenőrzésen.Nagyon megdicsért a doki bácsi.Szerintem a fő érdem az övé,mert ilyen szépen sikerült mind a két műtét.Természetesen" megosztott" első helyen áll Lizy is,aki ilyen strammul viselte a megpróbáltatásokat,és ilyen szépen meggyógyult.Második helyen állunk mi,a család,akik ápoltuk,gondoztuk a nehéz időkben.Persze ezt nem is kellene említenem,mert ez a világ legtermészetesebb dolga,hisz azért vagyunk,hogy szeressük és gondoskodjunk róla Komolyra fordítva a szót,Lizynek mindkét csípője stabil,mindkét lábát nagyon jól használja.Jobb oldalon szépen elkezdtek az izmok is visszaépülni,a bal oldala nem is volt annyira sorvadt.A járása jó,de még előfordul,hogy sántít egy kicsit,azaz egész pontosan a hátsó lábaival "ugrál",főleg ha éppen siet valahová.Máskor meg teljesen szabályosan rohangál Megtanult felszaladni a lépcsőn,ami soha nem ment neki.Baba korában egyszer legurult a második lépcsőfokról,és attól fogva nem is próbálkozott.Lefele jönni nem mer,de nem is baj,mert ez amúgy sem tenne jót a csípőjének.Egy-két napja pár pillanatra sikerül két lábra állnia,pitiznie..Ja és ami a legjobb,visszakaptuk a vidám,játékos,huncut Lizyt,akit még valamikor öt hónapos kora körül elveszítettünk!Ha történetesen kicsit sánta maradt volna a műtétek után,akkor is most egy boldog,felszabadult kutya lenne,akinek már nem fáj semmije.Persze ez így sokkal jobb .Még nem tehetjük karba a kezünket,tovább kell folytatni a tornát (amit rettentően utál!) ,és séta,séta,séta... minden mennyiségben,amit mindannyian szeretünk Tavaszra vissza fog épülni a teljes elvesztett izomtömeg.Addigra visszanő a bundája is,és már semmi nem fog emlékeztetni az átélt műtétekre.
Mindent egybevetve,örülök,hogy volt bátorságunk belevágni a műtétbe-helyesebben ez nem bátorság kérdése volt!Számunkra ez volt az egyetlen járható és elfogadható út!Arról szó sem lehetett,hogy hagyjuk szenvedni ki tudja meddig,a harmadik lehetőséget le se merem írni:sejtitek,mi lett volna!Lizy újra jól van,és ez a legfontosabb!Csak remélni merem,hogy nem fognak beteg testvérkéi születni,vagy ha mégis,szerető gazdira találnak!
Nagyon örülök,hogy ilyen szépen gyógyultok!!!
Megszenvedtetek érte,reméljük most már csak jó vár rátok.!!!
Ma voltunk egy hónapos ellenőrzésen.Nagyon megdicsért a doki bácsi.Szerintem a fő érdem az övé,mert ilyen szépen sikerült mind a két műtét.Természetesen" megosztott" első helyen áll Lizy is,aki ilyen strammul viselte a megpróbáltatásokat,és ilyen szépen meggyógyult.Második helyen állunk mi,a család,akik ápoltuk,gondoztuk a nehéz időkben.Persze ezt nem is kellene említenem,mert ez a világ legtermészetesebb dolga,hisz azért vagyunk,hogy szeressük és gondoskodjunk róla Komolyra fordítva a szót,Lizynek mindkét csípője stabil,mindkét lábát nagyon jól használja.Jobb oldalon szépen elkezdtek az izmok is visszaépülni,a bal oldala nem is volt annyira sorvadt.A járása jó,de még előfordul,hogy sántít egy kicsit,azaz egész pontosan a hátsó lábaival "ugrál",főleg ha éppen siet valahová.Máskor meg teljesen szabályosan rohangál Megtanult felszaladni a lépcsőn,ami soha nem ment neki.Baba korában egyszer legurult a második lépcsőfokról,és attól fogva nem is próbálkozott.Lefele jönni nem mer,de nem is baj,mert ez amúgy sem tenne jót a csípőjének.Egy-két napja pár pillanatra sikerül két lábra állnia,pitiznie..Ja és ami a legjobb,visszakaptuk a vidám,játékos,huncut Lizyt,akit még valamikor öt hónapos kora körül elveszítettünk!Ha történetesen kicsit sánta maradt volna a műtétek után,akkor is most egy boldog,felszabadult kutya lenne,akinek már nem fáj semmije.Persze ez így sokkal jobb .Még nem tehetjük karba a kezünket,tovább kell folytatni a tornát (amit rettentően utál!) ,és séta,séta,séta... minden mennyiségben,amit mindannyian szeretünk Tavaszra vissza fog épülni a teljes elvesztett izomtömeg.Addigra visszanő a bundája is,és már semmi nem fog emlékeztetni az átélt műtétekre.
Mindent egybevetve,örülök,hogy volt bátorságunk belevágni a műtétbe-helyesebben ez nem bátorság kérdése volt!Számunkra ez volt az egyetlen járható és elfogadható út!Arról szó sem lehetett,hogy hagyjuk szenvedni ki tudja meddig,a harmadik lehetőséget le se merem írni:sejtitek,mi lett volna!Lizy újra jól van,és ez a legfontosabb!Csak remélni merem,hogy nem fognak beteg testvérkéi születni,vagy ha mégis,szerető gazdira találnak!
Lizy szerencsés hogy ilyen gondoskodó, szerető gazdija van. Remélem hamarosan teljesen meggyógyul. Sok gyógysimit küldünk neki Zizuval.
Ma voltunk egy hónapos ellenőrzésen.Nagyon megdicsért a doki bácsi.Szerintem a fő érdem az övé,mert ilyen szépen sikerült mind a két műtét.Természetesen" megosztott" első helyen áll Lizy is,aki ilyen strammul viselte a megpróbáltatásokat,és ilyen szépen meggyógyult.Második helyen állunk mi,a család,akik ápoltuk,gondoztuk a nehéz időkben.Persze ezt nem is kellene említenem,mert ez a világ legtermészetesebb dolga,hisz azért vagyunk,hogy szeressük és gondoskodjunk róla Komolyra fordítva a szót,Lizynek mindkét csípője stabil,mindkét lábát nagyon jól használja.Jobb oldalon szépen elkezdtek az izmok is visszaépülni,a bal oldala nem is volt annyira sorvadt.A járása jó,de még előfordul,hogy sántít egy kicsit,azaz egész pontosan a hátsó lábaival "ugrál",főleg ha éppen siet valahová.Máskor meg teljesen szabályosan rohangál Megtanult felszaladni a lépcsőn,ami soha nem ment neki.Baba korában egyszer legurult a második lépcsőfokról,és attól fogva nem is próbálkozott.Lefele jönni nem mer,de nem is baj,mert ez amúgy sem tenne jót a csípőjének.Egy-két napja pár pillanatra sikerül két lábra állnia,pitiznie..Ja és ami a legjobb,visszakaptuk a vidám,játékos,huncut Lizyt,akit még valamikor öt hónapos kora körül elveszítettünk!Ha történetesen kicsit sánta maradt volna a műtétek után,akkor is most egy boldog,felszabadult kutya lenne,akinek már nem fáj semmije.Persze ez így sokkal jobb .Még nem tehetjük karba a kezünket,tovább kell folytatni a tornát (amit rettentően utál!) ,és séta,séta,séta... minden mennyiségben,amit mindannyian szeretünk Tavaszra vissza fog épülni a teljes elvesztett izomtömeg.Addigra visszanő a bundája is,és már semmi nem fog emlékeztetni az átélt műtétekre.
Mindent egybevetve,örülök,hogy volt bátorságunk belevágni a műtétbe-helyesebben ez nem bátorság kérdése volt!Számunkra ez volt az egyetlen járható és elfogadható út!Arról szó sem lehetett,hogy hagyjuk szenvedni ki tudja meddig,a harmadik lehetőséget le se merem írni:sejtitek,mi lett volna!Lizy újra jól van,és ez a legfontosabb!Csak remélni merem,hogy nem fognak beteg testvérkéi születni,vagy ha mégis,szerető gazdira találnak!
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Kedves Szalárd! Sok erőt és kitartást kívánok Nektek! Örülök, hogy bele mertetek vágni a műtétbe, és hogy jobban van a kutyusod. Köszönjük hogy megosztottad a tapasztalatokat, biztosan sokak segítségére lesz, akik hasonló problémával küzdenek! _________________ Zsera, Marci és Macibébi www.marcopolo.blog.hu www.tapfutar.hu
Igazán rendes dolog volt tőled,h megosztottad velünk a történetedet
Örülök, h a kutyus jól van,remélem h a következő műtét is jól sikerül.Szorítok értetek
Sziasztok!
Új vagyok ezen a fórumon,és a Perthes-kórral kapcsolatos tapasztalataimat szeretném megosztani veletek.A Perthes-kór a combcsont-fej elhalása,mely az elégtelen vérellátás következménye.A kiváltó ok ma még ismeretlen.Recesszíven öröklődik,tehát ha mindkét szülő tünetmentes hordozó,akkor az utódaikban megjelenhet a betegség.Általában kis testű kutyák betegsége,és leggyakrabban 5-11 hónapos kor körül jelentkeznek az első tünetek.
És akkor most következzen az én történetem! Lizy westie három hónaposan került hozzánk.Élte a kiskutyák bűbájos életét,mindig vidám volt és tettre kész.Hatalmasakat játszott,rohangált három hónappal idősebb beagle-barátnőjével,Millivel.Talán öt hónapos lehetett,amikor megmosolyogtuk amiatt,hogy amíg Milli lefutott tizenöt kört,ő inkább lehasalt,bevárta,és lesből "támadott".Fél éves korában megkapta a veszettség elleni oltást a popsijába.Másnap reggel sikított a fájdalomtól,amikor fel akartam emelni,és sántított.Minden oltás után volt valami apróbb problémája,gondoltam,ez is el fog múlni 1-2 nap alatt.Miután semmi változást nem tapasztaltam,elvittem orvoshoz,aki azt feltételezte,hogy valamilyen ízületi gyulladása lehet.Gyulladáscsökkentőt kapott,amitől átmenetileg javult az állapota.Egy héttel a kezelés befejezése után kiújultak tünetei.Ekkor valamilyen "porcépítő" terápiát kapott,és mivel épp indultunk Dalmáciába,őt is magunkkal vittük.Az úszástól nem volt elragadtatva,sőt először úgy gondolta,hogy itt a vég,de aztán szépen belejött.Ez július közepén történt.Utána volt két-három hét,amikor viszonylag jól volt,és én abban reménykedtem,hogy szép lassan meg fog gyógyulni.Közben a jelleme teljesen megváltozott.A nap nagy részében csak heverészett,a sétákban sem lelte örömét.Azt gondoltam,hogy a barátnője hiányzik,aki a nyári szünetre gazdijával az Alföldre utazott.Aug.közepén a járása rohamosan kezdett romlani.Alig bírt feltápászkodni,és látszott hogy a csípőízületeivel valami gond van.Természetesen újra elvittem az állatorvoshoz-akit egész nyáron nyaggattam,és ő folyton arra intett,hogy várjunk még!-Ezúttal ő is úgy látta,hogy tenni kell valamit,és elküldött a "csontos"kollégájához további vizsgálatokra.Itt felgyorsultak az események.Rtg.felvétel készült,amelyen látszott,hogy a jobb combfej teljesen elhalt,és a bal oldal is érintett,bár az még nem olyan előrehaladott.Egyetlen terápiás lehetőség a műtét.Nagyon közeli időpontot kaptunk.Végig sírtam a 20 km.-utat hazafelé,nem is tudom,hogy sikerült hazaérnem,miközben az altatásból ébredező kutyára és a vezetésre is kellett koncentrálnom a bánat és kétségbeesés mellett!Természetesen rávetettem magam az internetre,de magyar nyelven semmit nem találtam.Szerencsére rábukkantam egy angol nyelvű fórumra.Innen merítettem erőt és bátorságot,mert mindenki csupa jó dologról számolt be a műtéttel kapcsolatban.Lizyt aug.24.én operálták.Jobb oldalon eltávolították az elhalt combfejet.A műtétet nagyon jól viselte,és másnap már letette az operált lábát.A felépülés gyorsan megindult.Tíz nap után eltávolították a varratokat,és megkezdtük a gyógytornát,és a sétát.Egy hónappal a műtét után már leginkább csak a leborotvált popsija emlékeztet arra,hogy mi történt,bár szépen nő vissza a bundája.Hangulata a régi,újra szaladgál és hatalmasakat játszik a barátnőjével.Ha elfárad,kicsit húzza a lábát,és azért látszik,hogy a másik csípője sem egészséges.Kb.egy hónap múlva azt is meg kell operálni,de már nem rettegek annyira attól,hogy mi vár ránk!
Azért írtam le ezt a történetet,mert úgy gondolom,hogy nem az én westie-m az egyetlen Magyarországon ill. a magyar nyelvterületen,aki Perthes-kórban szenved.Jó lenne,ha minél többen leírnátok tapasztalatotokat,ha megosztanánk információinkat,hogy mások is erőt és bátorságot merítsenek,hogy ne féljenek kutyájukat megoperáltatni,ha szükséges.
Lizy újra a régi,bár még fáradékony de ezt inkább a bal oldali,beteg ízülete okozza!
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Nem szavazhatsz ebben fórumban
Regisztráció
Belépés
Galéria
Keresés
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Segitség!
Fórum index
»
Csevely az egyes fajtákról
»
West Highland White Terrier
Kor: 62
és Macibébi