Pet.Site.Hu - Kutyás Fórum és Galéria - Minden ami Kedvenceinkről szól
Pet.Site.Hu
Kutyás Fórum és Galéria - Minden ami Kedvenceinkről szól

Segitség!Segitség! 

RegisztrációRegisztráció BelépésBelépés  GalériaGaléria KeresésKeresés Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned

Pontos idő: 2020 Máj. 26. Kedd 17:12
Időzóna: (GMT +1 óra)
Fórum index » Csevely az egyes fajtákról » Shar-Pei
Ugrás:  
Viselkedés
Moderátorok:  Koy
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához 2 / 3 oldal [56 H.sz.] Téma megjelölése olvasatlanként :: Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése
Ugrás az oldalra::  Előző  1, 2, 3 Következő
Szerző Üzenet
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Aug. 5. Vasárnap 19:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Nos az elmúlt két napban két érdekes dolog is történt: tegnap csak 5 percet beszélgettem az egyik ismerősömmel az utcán és Dodó kihasználva az alkalmat neki ment Szonjának mérges A helyzet viszont kezd érdekesen alakulni, ugyanis jelentősebb sérülés egyiken sincs (ejtsd: seb) és a dog is kezdi megvédeni magát, aminek én örülök. Nyílván a dominancia kérdése még nem dőlt el és ha én mindig megvédem a dogot, akkor nem is fog fejvakar Ezek után ma sem nagyon esett ki Szonja hátsó feléből, így bebarangolták együtt az udvart: Szonja menekült, Dodó követte, mígnem (második említett esemény Exclamation ) Kata ki nem jött az utcára résnyire nyitva hagyva a kaput és Dodó husssssss nyíl robogó
Megjegyzem a dog egész nap kint figyel az utcán és nem megy tőlem 1 méternél messzebb, igaz, hogy néhányan visszafordultak, mikor meglátták, hogy "mi" van előttük, de ez nem lényeg Wink Mr. Green
Szóval a sharp meg nem jött 10 méternél közelebb hozzám és a távolság az idővel egyenes arányban nőtt Neutral bandzsal
Végül néhány perc kergetőzés után-mert ugye az udvarban a nevét mondom, már rohan is, itt szóltam neki, hátranézett: te ki vagy? és már futott tovább dühbegurul -sikerült megfogni, mert egy udvarban meglátott egy németjuhász kutyát láncon és ez a könnyű préda annyira lenyűgözte, hogy megbabonázva állt a kerítésnél én meg hátulról elkaptam és ölben hazahoztam...nos röviden ennyi volt...egyébként minden ok Mr. Green
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Aug. 4. Szombat 5:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

bristol írta:
Koy írta:
bristol írta:
Koy írta:
bristol írta:
SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor

Egyet értek!
Egyébként már hónapok óta úgy alakítom a kutyáim napirendjét, hogy hol az egyik hol a másik van kint velem az udvaron, a másik a saját helyén.
Eddig elég jól működött, de ma Dodesz kimenekült a kontrol alól (ejtsd:póráz) és első lépésként neki ment Szonjának... Evil or Very Mad
Nem mondom repült minden mire szétmentek, de most este egyszerre engedtem ki őket, lesz, ami lesz: nem volt semmi.
Igaz, hogy Szonja mindig tartotta a távolságot és én is igyekeztem kontrolálni a történéseket, így nem volt semmi.
Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak,akármi lesz is, legfeljebb lesz két külön tarható kutyám, vagyis nem változik semmi Mr. Green



Jó ötlet,hátha sikerül.Csak én azt nem tartom túl jó ötletnek,hogy pont mostanra tervezted ezt.Már Sonja állapota miatt,ez eléggé stresszelheti. nagy vigyor

Ja, tényleg tiszta stressz lehet szegény, hogy elméletileg ma már fialhatott volna, aztán ilyen etióp jelmezben rohangál az udvaron Evil or Very Mad
Egyébként ezt nem értem, a kan spermája jó volt, be volt vizsgálva, közel 100%, a kenet a megtermékenyítés előtt optimális volt...akkor Kérdés
Ti jártatok már így Kérdés Mitől lehet fejvakar Kérdés


nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor

Én speckó még nem jártam így,de közvetlen környezetemben történt jó pár ilyen eset. rock A miértje meg....száz féle indok is lehet mitől nem termékenyült meg mégsem. bandzsal Szemforgató Összezavart nagy vigyor

Látom kell neked egy mastino.... punk nagy vigyor

Szerencsés vagy, hogy nem volt még ilyen tapasztalatod, nem jó dühbegurul
Egyébként kell és most nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
bristol
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő
Csatlakozott: 2007.01.05., 10:18
Hozzászólások: 3134

HozzászólásElküldve: 2007 Aug. 3. Péntek 10:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Koy írta:
bristol írta:
Koy írta:
bristol írta:
SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor

Egyet értek!
Egyébként már hónapok óta úgy alakítom a kutyáim napirendjét, hogy hol az egyik hol a másik van kint velem az udvaron, a másik a saját helyén.
Eddig elég jól működött, de ma Dodesz kimenekült a kontrol alól (ejtsd:póráz) és első lépésként neki ment Szonjának... Evil or Very Mad
Nem mondom repült minden mire szétmentek, de most este egyszerre engedtem ki őket, lesz, ami lesz: nem volt semmi.
Igaz, hogy Szonja mindig tartotta a távolságot és én is igyekeztem kontrolálni a történéseket, így nem volt semmi.
Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak,akármi lesz is, legfeljebb lesz két külön tarható kutyám, vagyis nem változik semmi Mr. Green



Jó ötlet,hátha sikerül.Csak én azt nem tartom túl jó ötletnek,hogy pont mostanra tervezted ezt.Már Sonja állapota miatt,ez eléggé stresszelheti. nagy vigyor

Ja, tényleg tiszta stressz lehet szegény, hogy elméletileg ma már fialhatott volna, aztán ilyen etióp jelmezben rohangál az udvaron Evil or Very Mad
Egyébként ezt nem értem, a kan spermája jó volt, be volt vizsgálva, közel 100%, a kenet a megtermékenyítés előtt optimális volt...akkor Kérdés
Ti jártatok már így Kérdés Mitől lehet fejvakar Kérdés


nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor

Én speckó még nem jártam így,de közvetlen környezetemben történt jó pár ilyen eset. rock A miértje meg....száz féle indok is lehet mitől nem termékenyült meg mégsem. bandzsal Szemforgató Összezavart nagy vigyor

Látom kell neked egy mastino.... punk nagy vigyor
_________________
Diamante Estrella
http://www.wix.com/diamanteestrella/kennel
http://gallery.site.hu/u/bristol/bristol/
Nincs is annál rosszabb, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Mr. Green
Vissza az elejére
bristol jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Aug. 1. Szerda 18:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

bristol írta:
Koy írta:
bristol írta:
SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor

Egyet értek!
Egyébként már hónapok óta úgy alakítom a kutyáim napirendjét, hogy hol az egyik hol a másik van kint velem az udvaron, a másik a saját helyén.
Eddig elég jól működött, de ma Dodesz kimenekült a kontrol alól (ejtsd:póráz) és első lépésként neki ment Szonjának... Evil or Very Mad
Nem mondom repült minden mire szétmentek, de most este egyszerre engedtem ki őket, lesz, ami lesz: nem volt semmi.
Igaz, hogy Szonja mindig tartotta a távolságot és én is igyekeztem kontrolálni a történéseket, így nem volt semmi.
Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak,akármi lesz is, legfeljebb lesz két külön tarható kutyám, vagyis nem változik semmi Mr. Green



Jó ötlet,hátha sikerül.Csak én azt nem tartom túl jó ötletnek,hogy pont mostanra tervezted ezt.Már Sonja állapota miatt,ez eléggé stresszelheti. nagy vigyor

Ja, tényleg tiszta stressz lehet szegény, hogy elméletileg ma már fialhatott volna, aztán ilyen etióp jelmezben rohangál az udvaron Evil or Very Mad
Egyébként ezt nem értem, a kan spermája jó volt, be volt vizsgálva, közel 100%, a kenet a megtermékenyítés előtt optimális volt...akkor Kérdés
Ti jártatok már így Kérdés Mitől lehet fejvakar Kérdés
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
bristol
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő
Csatlakozott: 2007.01.05., 10:18
Hozzászólások: 3134

HozzászólásElküldve: 2007 Aug. 1. Szerda 8:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Koy írta:
bristol írta:
SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor

Egyet értek!
Egyébként már hónapok óta úgy alakítom a kutyáim napirendjét, hogy hol az egyik hol a másik van kint velem az udvaron, a másik a saját helyén.
Eddig elég jól működött, de ma Dodesz kimenekült a kontrol alól (ejtsd:póráz) és első lépésként neki ment Szonjának... Evil or Very Mad
Nem mondom repült minden mire szétmentek, de most este egyszerre engedtem ki őket, lesz, ami lesz: nem volt semmi.
Igaz, hogy Szonja mindig tartotta a távolságot és én is igyekeztem kontrolálni a történéseket, így nem volt semmi.
Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak,akármi lesz is, legfeljebb lesz két külön tarható kutyám, vagyis nem változik semmi Mr. Green



Jó ötlet,hátha sikerül.Csak én azt nem tartom túl jó ötletnek,hogy pont mostanra tervezted ezt.Már Sonja állapota miatt,ez eléggé stresszelheti. nagy vigyor
_________________
Diamante Estrella
http://www.wix.com/diamanteestrella/kennel
http://gallery.site.hu/u/bristol/bristol/
Nincs is annál rosszabb, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Mr. Green
Vissza az elejére
bristol jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 31. Kedd 18:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

bristol írta:
SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor

Egyet értek!
Egyébként már hónapok óta úgy alakítom a kutyáim napirendjét, hogy hol az egyik hol a másik van kint velem az udvaron, a másik a saját helyén.
Eddig elég jól működött, de ma Dodesz kimenekült a kontrol alól (ejtsd:póráz) és első lépésként neki ment Szonjának... Evil or Very Mad
Nem mondom repült minden mire szétmentek, de most este egyszerre engedtem ki őket, lesz, ami lesz: nem volt semmi.
Igaz, hogy Szonja mindig tartotta a távolságot és én is igyekeztem kontrolálni a történéseket, így nem volt semmi.
Elhatároztam, hogy a végére járok ennek a dolognak,akármi lesz is, legfeljebb lesz két külön tarható kutyám, vagyis nem változik semmi Mr. Green
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
bristol
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő
Csatlakozott: 2007.01.05., 10:18
Hozzászólások: 3134

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 31. Kedd 14:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.



A kutya újságban,most már asszem a 4.-ik résznél tart "A kutyaharapásokról" c. irás,ami több oldalról is megvilágítja ezt a problémát. Agresszió nyíl harapás. Nekem elég jónak tűnik és sok mindenre rávilágít,meg elég jó magyarázatokkal szolgál a különböző esetekre. rock nagy vigyor
_________________
Diamante Estrella
http://www.wix.com/diamanteestrella/kennel
http://gallery.site.hu/u/bristol/bristol/
Nincs is annál rosszabb, ha a hülyeség szorgalommal párosul. Mr. Green
Vissza az elejére
bristol jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 31. Kedd 14:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Túlzott agresszivitás

Az ilyen jellegű viselkedészavarok rendszerint visszavezethetők a csoportba illeszkedés kritikus periódusában a kutyát ért megrázó élményekre, ill. a tulajdonosnak ebben az időben elkövetett oktatási-nevelési hibáira. Gyakran előfordul –különösen nagyvárosi tartási viszonyok között-, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kedvenc túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat általában „félelemből harapós” kutyává válik. Fordított esetben vagy az állat lesz domináns a gazdájával való kapcsolatában, vagy túlságosan védelmezőjévé válik tulajdonosának, s ilyenkor ugyancsak abnormális agresszivitást mutathat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal ebeken szintén kialakulhat egyfajta „öntudatlan agresszió” ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt. Az elhanyagolt kutya ugyancsak érdekes eset: érzelmileg hihetetlenül labilissá válik, idegenekkel szemben túlzottan félénk lesz. Az ilyen állatokat gyengéd bánásmóddal, ill. a beilleszkedés, szoktatás megújításával lehet kezelni. Ezekben a kutyákban ugyan általában kevés a harciasság, de elég gyakran haraphatnak félelemből, különösen, ha menekülési lehetőségeik korlátozottak.

_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 14:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.


Nekem 2 és 3 éves gyerekeim vannak és sajnos még hajlamosak ilyesmi dolgokra (Igaz a nagyobb már nemigazán, de a kicsi még igen). Nem tudják felmérni, hogy ilyen dolgokkal, h. pl. meghúzza a farkát, akkor azzal fájdalmat okoz az állatnak. Ezért vagyok én, hogy megtanítsam nekik, hogy ilyeneket nem szabad és mi az amit szabad és azt is hogyan. Wink
Az a szülő aki ezt hagyja, valóban igazad van, hogy magára vessen, de nem ő issza meg a levét a nemtörődömségének, hanem a gyerek és a kutya. Pl. a kutya megsebezheti komolyan a gyereket, így a gyerek húzta a rövidebbet. A másik oldal, hogy a kutyát mondjuk leoltják, vagy agyonverik, vagy kidobják az utcára, mert gyereket harapot. Holott se a gyerek, se a kutya nem volt hibás.
Az, hogy a ti esetetekben a tenyésztő-e a hibás a kutya viselkedése miatt vagy sem azt nem lehet tudni. Amikor felhoztam a témát azért kezdtem úgy, hogy megtörtént eset, de ne általánosítsunk. Ne azt derítsük ki, hogy az adott kiskutyánál miért lehet ez, mert nem tudjuk, hogy hogyan élt, milyen körülmények között. Személyeskedni és vitázni pedig nem szeretnénk és közünk nincs hozzá. Amit viszont nyugodtan megbeszélhetünk, hogy ilyen dolgokat/viselkedést vajon mi válthat ki, vagy tényleg hordozhatja a génjeiben.?
A ti esetetek szomorú, de sajnos előfordul ilyen és hasonló. Amit én tudok tanácsolni, hogy annak semmi értelme, hogy egymásra kígyót békát kiabáltok. Annak jó vége nem lesz. Higgadtan, nyugodtan el lehet intézni a dolgot egymás között. Ezt leírtam egy másik témában. Szerintem menni fog, mert mindkettőtök és a kutya érdeke is ez. Wink
teljesen igazad van de azt azért leszögezem hogy ő kezdte ezt az egészet mégha gyerekesnek is hangzik sajnos ez tény,én mondtam neki hogy rendezzük le normálisan.Én is mint tenyésztő a kutya érdekeit nézem.Nem tudom hogy fog-e változni és nem tudom hogy megszeretném-e ezt várni.


Nehéz eset az biztos. Higgadtan kell átgondolni a dolgot neked is neki is és úgy elsülhet még jól is. Nehéz amikor 2 emberen áll vmi, de vhogy le kell zárnotok. Amit én tanácsolnék neked, hogyha nálad marad a kutyus, vagy ha te adod át egy új gazdinak akkor sztem mindenképp vedd át a tkv-ét. Wink
Persze már sikerült megbeszélnem vele mert utoljára sajnos hiába mentünk érte nem adadta oda.köszi.És nagyon szépek a kutyáid egy pár kép nekem is van a galériába ezen a néven


Ez nagyon jó hír! Átmegyek a társalgósba. Wink nyíl
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Felker Károlyné
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 38
Csatlakozott: 2007.06.20., 17:25
Hozzászólások: 701

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 13:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.


Nekem 2 és 3 éves gyerekeim vannak és sajnos még hajlamosak ilyesmi dolgokra (Igaz a nagyobb már nemigazán, de a kicsi még igen). Nem tudják felmérni, hogy ilyen dolgokkal, h. pl. meghúzza a farkát, akkor azzal fájdalmat okoz az állatnak. Ezért vagyok én, hogy megtanítsam nekik, hogy ilyeneket nem szabad és mi az amit szabad és azt is hogyan. Wink
Az a szülő aki ezt hagyja, valóban igazad van, hogy magára vessen, de nem ő issza meg a levét a nemtörődömségének, hanem a gyerek és a kutya. Pl. a kutya megsebezheti komolyan a gyereket, így a gyerek húzta a rövidebbet. A másik oldal, hogy a kutyát mondjuk leoltják, vagy agyonverik, vagy kidobják az utcára, mert gyereket harapot. Holott se a gyerek, se a kutya nem volt hibás.
Az, hogy a ti esetetekben a tenyésztő-e a hibás a kutya viselkedése miatt vagy sem azt nem lehet tudni. Amikor felhoztam a témát azért kezdtem úgy, hogy megtörtént eset, de ne általánosítsunk. Ne azt derítsük ki, hogy az adott kiskutyánál miért lehet ez, mert nem tudjuk, hogy hogyan élt, milyen körülmények között. Személyeskedni és vitázni pedig nem szeretnénk és közünk nincs hozzá. Amit viszont nyugodtan megbeszélhetünk, hogy ilyen dolgokat/viselkedést vajon mi válthat ki, vagy tényleg hordozhatja a génjeiben.?
A ti esetetek szomorú, de sajnos előfordul ilyen és hasonló. Amit én tudok tanácsolni, hogy annak semmi értelme, hogy egymásra kígyót békát kiabáltok. Annak jó vége nem lesz. Higgadtan, nyugodtan el lehet intézni a dolgot egymás között. Ezt leírtam egy másik témában. Szerintem menni fog, mert mindkettőtök és a kutya érdeke is ez. Wink
teljesen igazad van de azt azért leszögezem hogy ő kezdte ezt az egészet mégha gyerekesnek is hangzik sajnos ez tény,én mondtam neki hogy rendezzük le normálisan.Én is mint tenyésztő a kutya érdekeit nézem.Nem tudom hogy fog-e változni és nem tudom hogy megszeretném-e ezt várni.


Nehéz eset az biztos. Higgadtan kell átgondolni a dolgot neked is neki is és úgy elsülhet még jól is. Nehéz amikor 2 emberen áll vmi, de vhogy le kell zárnotok. Amit én tanácsolnék neked, hogyha nálad marad a kutyus, vagy ha te adod át egy új gazdinak akkor sztem mindenképp vedd át a tkv-ét. Wink
Persze már sikerült megbeszélnem vele mert utoljára sajnos hiába mentünk érte nem adadta oda.köszi.És nagyon szépek a kutyáid egy pár kép nekem is van a galériába ezen a néven
_________________
több info:
www.sharpeiek.atw.hu


Mert az ember legjobb barátja a sharpei
képek: http://gallery.site.hu/u/Felker_Karolyne/
Vissza az elejére
Felker Károlyné jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 13:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.


Nekem 2 és 3 éves gyerekeim vannak és sajnos még hajlamosak ilyesmi dolgokra (Igaz a nagyobb már nemigazán, de a kicsi még igen). Nem tudják felmérni, hogy ilyen dolgokkal, h. pl. meghúzza a farkát, akkor azzal fájdalmat okoz az állatnak. Ezért vagyok én, hogy megtanítsam nekik, hogy ilyeneket nem szabad és mi az amit szabad és azt is hogyan. Wink
Az a szülő aki ezt hagyja, valóban igazad van, hogy magára vessen, de nem ő issza meg a levét a nemtörődömségének, hanem a gyerek és a kutya. Pl. a kutya megsebezheti komolyan a gyereket, így a gyerek húzta a rövidebbet. A másik oldal, hogy a kutyát mondjuk leoltják, vagy agyonverik, vagy kidobják az utcára, mert gyereket harapot. Holott se a gyerek, se a kutya nem volt hibás.
Az, hogy a ti esetetekben a tenyésztő-e a hibás a kutya viselkedése miatt vagy sem azt nem lehet tudni. Amikor felhoztam a témát azért kezdtem úgy, hogy megtörtént eset, de ne általánosítsunk. Ne azt derítsük ki, hogy az adott kiskutyánál miért lehet ez, mert nem tudjuk, hogy hogyan élt, milyen körülmények között. Személyeskedni és vitázni pedig nem szeretnénk és közünk nincs hozzá. Amit viszont nyugodtan megbeszélhetünk, hogy ilyen dolgokat/viselkedést vajon mi válthat ki, vagy tényleg hordozhatja a génjeiben.?
A ti esetetek szomorú, de sajnos előfordul ilyen és hasonló. Amit én tudok tanácsolni, hogy annak semmi értelme, hogy egymásra kígyót békát kiabáltok. Annak jó vége nem lesz. Higgadtan, nyugodtan el lehet intézni a dolgot egymás között. Ezt leírtam egy másik témában. Szerintem menni fog, mert mindkettőtök és a kutya érdeke is ez. Wink
teljesen igazad van de azt azért leszögezem hogy ő kezdte ezt az egészet mégha gyerekesnek is hangzik sajnos ez tény,én mondtam neki hogy rendezzük le normálisan.Én is mint tenyésztő a kutya érdekeit nézem.Nem tudom hogy fog-e változni és nem tudom hogy megszeretném-e ezt várni.


Nehéz eset az biztos. Higgadtan kell átgondolni a dolgot neked is neki is és úgy elsülhet még jól is. Nehéz amikor 2 emberen áll vmi, de vhogy le kell zárnotok. Amit én tanácsolnék neked, hogyha nálad marad a kutyus, vagy ha te adod át egy új gazdinak akkor sztem mindenképp vedd át a tkv-ét. Wink
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Felker Károlyné
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 38
Csatlakozott: 2007.06.20., 17:25
Hozzászólások: 701

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 11:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.


Nekem 2 és 3 éves gyerekeim vannak és sajnos még hajlamosak ilyesmi dolgokra (Igaz a nagyobb már nemigazán, de a kicsi még igen). Nem tudják felmérni, hogy ilyen dolgokkal, h. pl. meghúzza a farkát, akkor azzal fájdalmat okoz az állatnak. Ezért vagyok én, hogy megtanítsam nekik, hogy ilyeneket nem szabad és mi az amit szabad és azt is hogyan. Wink
Az a szülő aki ezt hagyja, valóban igazad van, hogy magára vessen, de nem ő issza meg a levét a nemtörődömségének, hanem a gyerek és a kutya. Pl. a kutya megsebezheti komolyan a gyereket, így a gyerek húzta a rövidebbet. A másik oldal, hogy a kutyát mondjuk leoltják, vagy agyonverik, vagy kidobják az utcára, mert gyereket harapot. Holott se a gyerek, se a kutya nem volt hibás.
Az, hogy a ti esetetekben a tenyésztő-e a hibás a kutya viselkedése miatt vagy sem azt nem lehet tudni. Amikor felhoztam a témát azért kezdtem úgy, hogy megtörtént eset, de ne általánosítsunk. Ne azt derítsük ki, hogy az adott kiskutyánál miért lehet ez, mert nem tudjuk, hogy hogyan élt, milyen körülmények között. Személyeskedni és vitázni pedig nem szeretnénk és közünk nincs hozzá. Amit viszont nyugodtan megbeszélhetünk, hogy ilyen dolgokat/viselkedést vajon mi válthat ki, vagy tényleg hordozhatja a génjeiben.?
A ti esetetek szomorú, de sajnos előfordul ilyen és hasonló. Amit én tudok tanácsolni, hogy annak semmi értelme, hogy egymásra kígyót békát kiabáltok. Annak jó vége nem lesz. Higgadtan, nyugodtan el lehet intézni a dolgot egymás között. Ezt leírtam egy másik témában. Szerintem menni fog, mert mindkettőtök és a kutya érdeke is ez. Wink
teljesen igazad van de azt azért leszögezem hogy ő kezdte ezt az egészet mégha gyerekesnek is hangzik sajnos ez tény,én mondtam neki hogy rendezzük le normálisan.Én is mint tenyésztő a kutya érdekeit nézem.Nem tudom hogy fog-e változni és nem tudom hogy megszeretném-e ezt várni.
_________________
több info:
www.sharpeiek.atw.hu


Mert az ember legjobb barátja a sharpei
képek: http://gallery.site.hu/u/Felker_Karolyne/
Vissza az elejére
Felker Károlyné jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 11:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Felker Károlyné írta:
SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.


Nekem 2 és 3 éves gyerekeim vannak és sajnos még hajlamosak ilyesmi dolgokra (Igaz a nagyobb már nemigazán, de a kicsi még igen). Nem tudják felmérni, hogy ilyen dolgokkal, h. pl. meghúzza a farkát, akkor azzal fájdalmat okoz az állatnak. Ezért vagyok én, hogy megtanítsam nekik, hogy ilyeneket nem szabad és mi az amit szabad és azt is hogyan. Wink
Az a szülő aki ezt hagyja, valóban igazad van, hogy magára vessen, de nem ő issza meg a levét a nemtörődömségének, hanem a gyerek és a kutya. Pl. a kutya megsebezheti komolyan a gyereket, így a gyerek húzta a rövidebbet. A másik oldal, hogy a kutyát mondjuk leoltják, vagy agyonverik, vagy kidobják az utcára, mert gyereket harapot. Holott se a gyerek, se a kutya nem volt hibás.
Az, hogy a ti esetetekben a tenyésztő-e a hibás a kutya viselkedése miatt vagy sem azt nem lehet tudni. Amikor felhoztam a témát azért kezdtem úgy, hogy megtörtént eset, de ne általánosítsunk. Ne azt derítsük ki, hogy az adott kiskutyánál miért lehet ez, mert nem tudjuk, hogy hogyan élt, milyen körülmények között. Személyeskedni és vitázni pedig nem szeretnénk és közünk nincs hozzá. Amit viszont nyugodtan megbeszélhetünk, hogy ilyen dolgokat/viselkedést vajon mi válthat ki, vagy tényleg hordozhatja a génjeiben.?
A ti esetetek szomorú, de sajnos előfordul ilyen és hasonló. Amit én tudok tanácsolni, hogy annak semmi értelme, hogy egymásra kígyót békát kiabáltok. Annak jó vége nem lesz. Higgadtan, nyugodtan el lehet intézni a dolgot egymás között. Ezt leírtam egy másik témában. Szerintem menni fog, mert mindkettőtök és a kutya érdeke is ez. Wink
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 11:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink
Én nem játékos harapásra gondoltam,a gyerekek nem mennek oda hozzá hogy megsimizzék mert felugrik rögtön morog és támad odakap,ez számomra nem jópofa viselkedés.Nem csak a gyerekekkel van így velem is próbálkozott,és az utcán is előfordult hogy morogva akart odamenni egy emberhez az meg csak nézett szerintem nem tudta eldönteni hogy fusson vagy röhögjön.


Egy ilyen viselkedés véleményem szerint nem normális. Egy felnőtt kutyánál sem elfogadható. Szomorú
Mi a véleményetek? Ez lehet öröklött viselkedés, vagy kiváltott? Ha az utóbbi, akkor mi az ami ezt kiválthatja egy kölyökkutyában?
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Felker Károlyné
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 38
Csatlakozott: 2007.06.20., 17:25
Hozzászólások: 701

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 11:11    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
hál istennek az én gyerekeim nem ilyenek,és szerintem is aki hagyja hogy a gyerek azt csináljon a kutyával amit akar az már valóban a szülő hibája,és magára vessen.Lehet hogy rosszul bánt vele a tenyésztő gyereke?sajnos ezt nem lehet tudni.
_________________
több info:
www.sharpeiek.atw.hu


Mert az ember legjobb barátja a sharpei
képek: http://gallery.site.hu/u/Felker_Karolyne/
Vissza az elejére
Felker Károlyné jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Felker Károlyné
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 38
Csatlakozott: 2007.06.20., 17:25
Hozzászólások: 701

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 11:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink
Én nem játékos harapásra gondoltam,a gyerekek nem mennek oda hozzá hogy megsimizzék mert felugrik rögtön morog és támad odakap,ez számomra nem jópofa viselkedés.Nem csak a gyerekekkel van így velem is próbálkozott,és az utcán is előfordult hogy morogva akart odamenni egy emberhez az meg csak nézett szerintem nem tudta eldönteni hogy fusson vagy röhögjön.
_________________
több info:
www.sharpeiek.atw.hu


Mert az ember legjobb barátja a sharpei
képek: http://gallery.site.hu/u/Felker_Karolyne/
Vissza az elejére
Felker Károlyné jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 10:59    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink


Na szóval.
Gyerekek elleni agresszió. (Erről asszem már beszéltünk, de leírom ide is, h. ne maradjon ki). Végülis itt is beszélhetünk kialakult, előidézett és esetleges alapvető viselkedési formából kialakult agresszióról. Azt már leírtam, h. sztem alapvetően azért mert a kiskutya nem ismeri magát a gyerek közelsége fogalmat, nem szabad/kell agresszívnak ellene lennie.
Kicsi gyerekeknél talán előfordulhat, h. a kiskutya testvérének tekinti. Testvérek közötti játék szerintem mindenkinek a szeme előtt van nyíl harapdálás, csípkelődés, huza-vona... Ez sztem nem nevezhető agressziónak. Itt jön szóba a nevelés. Ez egy olyan állapot, amit meg kell szüntetni. A kutya ne higgye azt, h. a gyerek egyenrangú vele (akár testvére). És akkor itt van rögtön a másik véglet. Amikor a gyerek agresszív a kutyával. Nem feltétlen akaratosan. A kicsi gyerek hajlamos "nyagázni" a kutyát (azt nem hoznám szóba, amikor nagyobb gyerek csinálja, mert ott már a szülőt kellene nevelni). Szóval hajlamosak húzni a farkát, ráülni, ráállni, ráfeküdni, belenyúlni szemébe, orrába, szájába, fülébe, cibálni a bundáját és sorolhatnám. A gyerekek nagyon találékonyak, azt hiszem ezzel mindenki egyet ért. Ilyen dolgok az embernek sem esnek jól, így egy kutyának sem. Kutyától függő, hogy mekkora a béketűrése, de nem szabad megvárni, hogy mikor szakad el nála a cérna. Abból jó nem sül ki. Egy kiskutya ilyen esetekben sztem hamarabb odakap tapasztalatlanságából adódóan, mint egy tapasztaltabb idősebb kutya. Ezért van, hogy a gyerekeket is meg kell tanítani az állatokkal együtt élni. Ha a fent említett és hasonló dolgokat csinál egy gyerek, az tulajdonképpen bántalmazás, mégha egy pici gyerek nem is annak szánja. Egy kicsi kutya nem lesz tekintettel arra, h. pici gyerek. Meg fogja magát védeni, odakap, harap. Általában pici hegyes, éles fogacskáik vannak, egy kisgyereken könnyen sebet ejtenek ők is. Sajnos nem csak a bántalmazás miatt, hanem akár csak játékból is. Ezért kell kutyát-gyereket összehangolni. Megtanítani nekik, h. mit szabad és mit nem. És megszabni a határt! Remélem jól mondom. Wink
Asszem beszéltünk róla, hogy gyerek nélküli és gyerekes háznál sem annyiból áll a kutyavállalás, hogy kifizetem és hazaviszem... Ez a legkönnyebb része a dolognak, a neheze ez után kezdődik.
Viszont ugye itt beszélhetünk arról is, hogy egy gyerek által sokat bántalmazott kutya egész életében agresszíven viselkedhet minden útjába kerülő gyerekkel. Szomorú
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 10:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Koy írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./

Jó ötlet Wink
Ha az emberi szocializációból indulunk ki, akkor az atétel a helytálló, hogy az örökletes tulajdonságok és a külső-családi- hatások közösen befolyásolják a személyiség alakulását.
Azt gondolom, hogy ez a kutyáknál is igaz lehet: ha van örökletes hajlam, akkor valószínűleg könnyebben válhat agresszívvá nyíl ebben az esetben neveléssel talán csillapítható ez a hajlam, de már kölyök korban el kell kezdeni.
Egyébként az sem mindegy, hogy milyen agresszióról beszélünk, pölö: étel, másik azonos nemű kutya, ember-idegen, családtag-és még biztos lehet egyéb esetet is említeni...szóval van miről beszélni nagy vigyor


Ezt a hsz-t az előbb vmiért nem láttam.
Pontosan ahogy mondod. Szóval a téma továbbra is adott. Wink
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 10:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Felker Károlyné írta:
SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog


Igen, olvastam...
Valóban az említett kiskutya esete miatt dobtam fel a témát, de mint írtam, nem szeretnék 1 adott kutyára általánosítani, csak annyit, h. beszéljük meg, h. ilyen és ehhez hasonló viselkedés mi alapján alakulthat ki egy kicsi kutyában.
Azért sem szeretnék általánosítani, mert olvastuk a véleményeket mindkét oldalról, de nem voltunk ott akkor sem amíg az anyja mellett volt a kicsi és akkor sem amióta nálatok van.

Szóval nekem elsőre egy ilyen hír, hogy egy kölyökkutya agresszív, gyerekeket harap... nyíl szóval elég viccesnek tűnt. Miután nálunk ilyen még sosem fordult elő. Ez biztos a tapasztalatlanságomból adódik, nem azért mert nem volt még ilyen, hanem mert még nem volt téma ez nálunk. Miután nem beszéltünk még ilyenről, ezért hoztam fel a témát, hiszen az ember az élete utolsó pillanatáig tanulhat vmi újat.
Visszatérve. Sokat gondolkodtam én is a témán. Az első vicces kép elmúlt. Eszembe jutott egy eset. Igaz macskák voltak a szereplői, de valószínűnek tartom, hogy kutyáknál is hasonlóan működik a dolog.
1x mentünk temetőlátogatóba, ott találkoztunk egy mamacicával, nem volt éppen barátságos, tipikus gazdanélküli vadmacska volt. Később felfedeztük a kölykeit. Azok sem voltak éppen barátságosak. Persze emberismeretük híján, nem is lehetett őket megfogni. Valamelyikünk ügyes volt és megfogta az egyik kiscicát. Hát szemmel láthatóan félt és még megsimogatni sem lehetett. Vagyis ebből következik a nem megfelelően szocializált fogalom. Szóval tulképpen arra jutottam, hogy ha egy kiskutyával aki adott esetben emberek közt él, de nem megfelelően van foglalkozva vele, akkor kialakulhat ilyen viselkedés. Pontosabban:
az emberi törődés hiánya nyíl kiválthat védekezésképpen agressziót, hiszen nincs hozzászokva se az ember közelségére, érintésére stb.
Kaja nyíl kevés étel szolgáltatása esetén nyíl ugyanúgy, mint a kóbor állatoknál, ha van kaja akkor addig eszünk amíg el nem fogy és természetesen itt is fennáll az agresszió, mert étel hiányában félti/védi a végre elötte lévő ennivalót.
Magára a gyerekekre, mint gyerek nem hiszem, h. kifejezetten agresszív lehet egy kutya, ha emberekre nem az. Igaz nekem van kisgyerekem, a kiskutyáknak természetes, hogy van a környezetükben gyerek, de ha elkerülnek új családba, akkor nem hiányolják ha nincs, és ha itt nem lenne gyerek, de az új családba lenne, akkor ugyanúgy természetesnek kellene a kiskutyának vennie, hogy van, mert embergyerek és az embereket ismeri, hozzájuk van szokva.
Visszatérve a kajára, akkor is kialakulhat sztem kajaféltésből agresszió, ha esetleg egy gyengébb egyed, akit elnyomnak az életrevalóbb testvérei. Új közegbe kerülve nem tudja, h. (esetleg már egyedüli kutya) már nem kell viaskodnia a testvéreivel, hogy ételhez jusson és esetleges emberi közelségre is agresszív, mert ugyanúgy továbbra is félti az ennivalóját. Fél, h. az ember is ugyanúgy "eleszi" előle, mint azt a tesók tették.
Területvédés nyíl hát nem tudom, sztem kicsi kutyánál ennek még nincs akkora jelentősége, hogy emberre támadjon miatta.
Öröklött/veleszületett agresszió nyíl véleményem szerint kutya nem születik agresszívnak, legfeljebb meg van benne az agresszivitásra való hajlam, ami a kor előrehaladtával bizonyos dolgokra előjön (pl. szukáknál nyíl tüzelésnél, vemhességnél. Általánosságban a terület....)
Itt szokott ugye lenni az a nagy "dolog", h. megfelelő tenyészegyedek nyíl témánál maradva nyíl megfelelő idegrendszerrel rendelkezőek. Két alapvetően agresszív, v. akár csak az egyik szülő agresszivitásra hajlamos, és itt is ugye a nem külső hatásra kialakult agresszióról beszélek nyíl a kölykök véleményem szerint örökölhetik a hajlamot. Ezt tetőzi, amikor minkét szülőben megvan a hajlam. Szokták volt mondani, h. a rokonpárosítások is rossz hatással vannak az idegrendszerre. Ezért volt ugye régen az arisztokraták, nemes származású családokban sok bolond, szellemileg visszamaradott gyerek, mert össze-vissza házasodtak családon belül, nehogy nem megfelelő származású emberke kerüljön a családba. Ennek alapján, hiszen szervezetileg ugyanúgy az emlős kategóriába tartozik kutya, mint ember, szervezeti működése többnyire hasonlatos, így gondolom maga az idegi öröklődés is ugyanolyan. Születhetnek ugyanúgy szellemileg visszamaradott kutyák, mint emberek. Az már más, hogy a kutyánál esetlegesen nem olyan szembetűnő.
Az én véleményem, hogy párválasztásnál nagy hangsúlyt kellene fektetni a megfeleő idegrendszerre nyíl nem csak a pedigrére, a küllemre, hanem az egészségre. Nem csak az esetleges kiszűrhető betegségeket figyelni, hanem a kutyák idegrendszerét is.
Nagyon hosszúra sikeredett már a hsz-em, pedig tudnám még futtatni az agyam, h. mi miből alakulhat, de most asszem kis szünetet tartok. A téma véleményem szerint nagyon érdekes, mert viselkedéstan, kutyapszihológia témakörbe tartozik, amiről még nem nagyon beszéltünk. És ugye az örökléstan, genetika. Lehet sok marhaságot írtam, próbálom logikusan átgondolni a dolgokat, h. miből mi következhet. Jövőre lényegesen könnyebb lesz, mert megkapom nagyjából az összes tantárgyat ami ezzel (is) foglalkozik. Majd akkor kiderül, h. mennyire írtam marhaságokat.
Majd azért még folytatom, de várom a véleményeteket, hogy szerintetek mi hogy van ebben a témában.
Aztán ha ezt kiveséztük, akkor áttérhetünk a felnőttkori agresszióra és típusaira, mert ugye ilyen probléma többeknél és sűrűbben előfordul. Wink
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Felker Károlyné
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 38
Csatlakozott: 2007.06.20., 17:25
Hozzászólások: 701

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 9:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
Szia! talán olvastad a vitánkat és talán erre célzol! sok mindenkivel beszéltem erről van aki szerint örökletes és van aki úgy gondolja hogy a korai vagyis a megfelelő időben elhanyagolt szocializáció váltja ki,vagy mindez együtt véve.az én esetemben ez elég összetett hisz csak feltételezésen alapulhat mivel senki nem tudhatja ha vesz egy kutyát,milyen hatások és ingerek érik.Bárhogy is van és bármi is az ok kiváltója a lényegen sajnos nem változtat,de ugyan ki is feltételezné egy édes kis ráncosról hogy agresszív!!??én minden esetre minden erőmmel azon dolgozom hogy némileg megváltoztassam,és értem is már el sikereket,mert a táplálék agresszíó nálunk már nem téma.de sokan mondják hogyha ez veleszületett akkor nem lehet kitörölni,ugyanúgy ahogy az ösztönt sem.Az ember vagy együtt él vele és alkalmazkodik vagy megválik tőle és a könyebb és járhatóbb utat választja.Az én kiskutyám minden nap összeverekedik valakivel sajnos ez elég rossz számomra és neki is mivel én nem szeretem pórázra vagy láncra kötni emiatt,hogy ne tudjon szaladgálni és más kutyákkal játszani.Hát ez az én véleményem-egy része. Nagyon Boldog
_________________
több info:
www.sharpeiek.atw.hu


Mert az ember legjobb barátja a sharpei
képek: http://gallery.site.hu/u/Felker_Karolyne/
Vissza az elejére
Felker Károlyné jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 8:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

baletka írta:
Naggyon boldog vagyok:-)
Úgy néz ki,hogy drága Axa kezd a lelkébe lépni.
Tegnap/ma egy kicsit gyakoroltunk,tanulgattunk,képeztünk,és lám csodát!A fekvésen kívül minden ment-igaz még csak pórázon...
Szóval ment a láb mellett menés,futás,leülés,lábhoz visszajövés és leülés,járdaszegélyen leülés
Szóval most egy kicsit büszke vagyok a kicsikémre.
Elhatéroztam,hogy minden reggel és délután beiktatunk a sétába egy kis gyakorlást is nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor
Remélem meglesz a gyümölcse is Mr. Green Mr. Green izom pirul puszitküld


Ez nagyon jó hír! nagyszerû puszi Axának! nagy vigyor
Az pedig szintén jó ötlet, hogy beiktattok a sétákba rendszeres gyakorlást. Sztem biztos meg lesz a gyümölcse. Remélhetőleg. Wink Nagyon Boldog
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
baletka
veterán
veterán

Neme: Neme:Nő Kor: 35
Csatlakozott: 2007.02.26., 14:28
Hozzászólások: 643

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 26. Csütörtök 7:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Naggyon boldog vagyok:-)
Úgy néz ki,hogy drága Axa kezd a lelkébe lépni.
Tegnap/ma egy kicsit gyakoroltunk,tanulgattunk,képeztünk,és lám csodát!A fekvésen kívül minden ment-igaz még csak pórázon...
Szóval ment a láb mellett menés,futás,leülés,lábhoz visszajövés és leülés,járdaszegélyen leülés
Szóval most egy kicsit büszke vagyok a kicsikémre.
Elhatéroztam,hogy minden reggel és délután beiktatunk a sétába egy kis gyakorlást is nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor nagy vigyor
Remélem meglesz a gyümölcse is Mr. Green Mr. Green izom pirul puszitküld
_________________
www.blackdream.mlap.hu
Vissza az elejére
baletka jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 25. Szerda 17:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

SMN írta:
Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./

Jó ötlet Wink
Ha az emberi szocializációból indulunk ki, akkor az atétel a helytálló, hogy az örökletes tulajdonságok és a külső-családi- hatások közösen befolyásolják a személyiség alakulását.
Azt gondolom, hogy ez a kutyáknál is igaz lehet: ha van örökletes hajlam, akkor valószínűleg könnyebben válhat agresszívvá nyíl ebben az esetben neveléssel talán csillapítható ez a hajlam, de már kölyök korban el kell kezdeni.
Egyébként az sem mindegy, hogy milyen agresszióról beszélünk, pölö: étel, másik azonos nemű kutya, ember-idegen, családtag-és még biztos lehet egyéb esetet is említeni...szóval van miről beszélni nagy vigyor
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
SMN
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Nő Kor: 36
Csatlakozott: 2007.01.06., 9:37
Hozzászólások: 3150

HozzászólásElküldve: 2007 Júl. 25. Szerda 14:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Kérdésem. Mitől lehet egy kiskutya agresszív? Adódhat a jeleméből alapvetően vagy valamilyen ok válthatja ezt ki nála?
/Ha már sajnos van egy ilyen eset, sztem beszélgethetnénk róla, természetesen nem egy bizonyos kutya esetéről, hanem csak úgy általánosságban./
_________________
Suha's Kid Sarplaninac & Shar-Pei Kennel
www.suhaskid.eu
Vissza az elejére
SMN jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Koy
falkavezér
falkavezér

Neme: Neme:Férfi Kor: 44
Csatlakozott: 2006.06.13., 7:16
Hozzászólások: 2626

HozzászólásElküldve: 2007 Jún. 26. Kedd 5:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás, az előzmény idézésével E hozzászólás és az utánnakövetkezők megjelölése olvasatlanként

Most a szolnoki CAC kezd meggyőzni arról, hogy nem egyedüli jelenség Dodókám agressziója és hát igazából nemtom, hogy nagy tömegben hogy viselkedne Embarassed
Mindenesetre voltak most igen heves vérmérsékletű kanok Szolnokon pölö Zselé (bristol, te őt ismered?), meg a mahagóni kan (tudja valaki, hogy ki ő?).
Egyébként lassan enyhül a dilinyója a kutyámnak, lehet hogy kezd megszokni nálunk Embarassed Cool
Vissza az elejére
Koy jelenleg offline Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához 2 / 3 oldal [56 H.sz.] Ugrás az oldalra::  Előző  1, 2, 3 Következő
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése
Fórum index » Csevely az egyes fajtákról » Shar-Pei
Ugrás:  

Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban
Nem szavazhatsz ebben fórumban


Technikai és egyéb segítség: admin@site.hu
Értékesítés-információ: sales@site.hu


Copyright © 2005-2014 Site.hu