Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 20:57 Hozzászólás témája:
Re: hol az esély a túlélésre?
[quote="microstone"]"Egyébként nem találja furcsának, hogy nem egy huszadrangú fekete keverék kutya sorsáról vitatkozik, hanem egy fajtatisztáéról... ?"
Erre a mondatára,még hadd reagáljak annyit,hogy hány huszadrangú fekete kutya van a Minimenhelyen?Hány huszadrangú fekete kutyát hoznak el az Illatos útról?Hány huszadrangú fekete kutya közül választják ki a fajtatiszta,vagy ahhoz hasonló kutyákat?Mert mint tudjuk azokat könnyebb örökbe adni.Hány huszadrangú fekete kutyát altatnak el addig,amíg kiskirálykodásnak köszönhetően, potenciális gazdákat tántorítanak el az örökbefogadástól?Nem csak a saját példámra gondolok,hanem az ön által említettekre is.
Végezetül én tavaly januárban egy huszadrangú,öreg fekete kutyát fogadtam örökbe a Noé Állatotthontól,mert "furcsa"módon csak ott találhatóak huszadrangú fekete kutyák!!!!!!!
Kedves Uram!
Ezuton szeretnék utoljára reagálni a beírására és részemről vége. Ön vasárnap hívott engem úgy, h tudta a kutyákkal való álláspontunkat. Lehet bírálni, lehet róla elítélően nyilatkozni, egyet nem érteni vele, de ez van.
A hangnemem először csak határozott volt, udvariasan (és nem kapásból ismeretlenűl letegezve) közöltem azt, amit már tudott. Ezekután még hajlandó voltam végighallgatni az érveit, amely ömnmagában, más esetben meggyőzőek lehettek volna, amennyiben nem azt vagyok kénytelen hallgatni, hogy Ön mekkora állatvédő, milyen fontos ember (merthogy menhely a vezetője az Ön személyes barátja) és én csak 1 köhögő bolha vagyok és hülyeségeket beszélek. Erre találtam azt mondani, már már bosszúsan: minek 6. kutya? Evvel se a hozzáértését vontam kétségbe, és nem is kutyatartási kultúráját kritizáltam, lévén nem ez volt a kérdés.
Én végig bizonygattam, h elhiszem: Ön egy tökéletes kutyatartó, de akkor se adjuk külön örökbe a 2 kutyát.
Miután nem volt hajlandó elfogadni a döntésünket és tett néhány bosszantó meg enyhén lekezelő megjegyzést majd köszönés nélkül lecsapta rám a kagylót. Én evvel azt gondoltam, részemről vége.
Mindez vasárnap volt, ebédidőben. Az, h ezekután nem vettem fel a telefont, bármily hihetetlen, de annak volt köszönhető, h más dolgom volt.
Az enyhén kellemetlen hangvételű SMS-re meg inkább jómodorból nem reagáltam.
Én ezekután csak annyit tudok mondani búcsúzóul: tartson ki, legyen továbbra is ilyen elhivatott állatbarát és éljen boldogan a kutyáival, családjával.
üdv
B. Irén
Ps
alábbiakban belinkelek pár fekete kutyát, akik jelenleg is a Minimenhely gondozásában állnak. A huszadrangú fekete keverék meg irónia volt, de kiváncsi lennék, h állna a helyzet, ha a kan lenne fajtatiszta basett....
Bob, nagytestű majdnem fekete kutya.
Sheila és Basa nagytestű fekete és ordas keverékek
Zorko, nagytestű fekete keverék, akit majdnem agyonvertek a monori sintérek....
Honey nagytestű bőrbeteg fekete keverék szuka
Majré kis-közép fekete keverék szuka félénksége miatt altatásesélyes volt az illatoson
Vénusz fekete keverék szuka kölyök, hajléktalanoktól elhozva.
És akad még pár, ugyan nem fekete kutyánk, akik altatás elől lettek mentve és egyik másik már 1-2 éve van nálunk.
[quote="microstone"]Nagyon kedves vagy!
Mi sem akartunk veszekedni,de te nem hallottad,hogy milyen hangnemben beszélt velünk Irén.Ami pedig a huszadrangú,fekete keverékeket illeti,nem mi írtuk ezt,mi csak idéztük a kedves minis Tkatát.
Nekünk is van egy ilyen kutyánk,Vanda,aki a Noé Állatotthonból van.
Mivel nekünk van már egy bassetünk,van némi ismeretünk róla.Nem tudom,hogy ha te is így látod a kutyák lelki világát,ahogy én,akkor nem biztos,hogy a mini a legjobb hely arra,hogy tanulj,ahol "huszadrangú fekete keveréknek"hívák azokat akiket ők ki sem hoznak az Illatosról.
Mivel te egy igazi állatvédőnek és értelmes embernek tűnsz a hozzászólásaid alapján,kívánom,hogy minden sikerüljön neked!
Üdv:Gábor[/quot
Húhhhaaa!!!
Nekem nagyon szimpi a Noé és a Mini, szerintem az emberek is aranyosak, persze senki sem egyforma, de tanulni mindenhol és mindenkitől lehet.
Nagyon kedves vagy!
Mi sem akartunk veszekedni,de te nem hallottad,hogy milyen hangnemben beszélt velünk Irén.Ami pedig a huszadrangú,fekete keverékeket illeti,nem mi írtuk ezt,mi csak idéztük a kedves minis Tkatát.
Nekünk is van egy ilyen kutyánk,Vanda,aki a Noé Állatotthonból van.
Mivel nekünk van már egy bassetünk,van némi ismeretünk róla.Nem tudom,hogy ha te is így látod a kutyák lelki világát,ahogy én,akkor nem biztos,hogy a mini a legjobb hely arra,hogy tanulj,ahol "huszadrangú fekete keveréknek"hívák azokat akiket ők ki sem hoznak az Illatosról.
Mivel te egy igazi állatvédőnek és értelmes embernek tűnsz a hozzászólásaid alapján,kívánom,hogy minden sikerüljön neked!
Üdv:Gábor
Ja, és még egy. Bogi igaz, hogy keverék kutya, de nem huszadrangú. Ő a világ legeslegszebb, legokosabb tündérördöge. Őt magamnál is előbbre helyezem.
Különben én nem teszek különbséget fajtatiszta és keverék kutyák között. Számomra ugyanolyan értékes a keverék is, mint egy fajtatiszta.
Mi emberek is, mindannyian keverékek vagyunk, nem? Vagy vannak fajtatiszta, kitenyésztett emberek is???
Szóval én csak azt mondom, amit ez az állatorvos mondott - akinek a véleményét nagyon tisztelem -, hogy ha lehet, ne szakítsanak el egymástól két kutyát, akik nagyon ragaszkodnak egymáshoz.
Bár az én saját véleményem az, hogy biztos, hogy kihevernék az elválást. 8 éves koromban, amikor hazahoztuk az első kiskutyánkat (egy fajtatiszta fekete törpeuszkárt) pici kölyökként - addig csak az anyjával és a testvéreivel, na meg a tenyésztőjével volt kapcsolatban -, két napig sírt. Nagyon szívettépő volt hallgatni. Aztán napról-napra egyre kevesebbet sírt, szóval csak lassan nyugodott meg. Ez a saját tapasztalatom.
Lehet, hogy Agatha és Sherlock is így lennének. Ki tudja?
Nem szeretem, ha az emberek így veszekednek, akárhol legyenek is, egy fórumon belül is akár. Szerintem nincs értelme felháborodni semmin, mindenki mindenből tanul és tanulságot szerez, mindent meg lehet tárgyalni nyugisan is. Az, hogy eltérő vélemények vannak bizonyos témákról, természetes.
Egyébként a nevem Sándor Éva (Évi). Én még csak vagyok itt a Minin, meg itt a Fórumon is. Mindössze két hete csatlakoztam a Mini önkéntes csapatához.
Amiket leírtál természetesen nem vonom kétségbe és a szaktudásodat sem.
Én csak azért szóltam hozzá ehhez az egészhez, mert érdekelnek a kutyák, az állatok, szeretem, imádom őket, érdekel az, hogyan gondolkoznak, stb.
Az is igaz, hogy a kutyákhoz sem értek annyira, mint te, sőt csak annyira, hogy 8 éves korom óta vannak kutyáim és amit tőlük megtanultam, meg amire rákényszerültem, h megtanuljam az ő érdekükben. Szóval nekem semmilyen kutyás szakképzettségem nincs, és a kinológiai ismereteim bővítéséhez is még nagyon-nagyon-nagyon sok könyvet el kéne olvasnom. Sőt a pszichológiához sincs sok közöm. Szóval mélyebben nem tudok beleszólni ezekbe a dolgokba, egyelőre. De az ember holtáig tanul és egyszer még lehet, hogy belőlem is nagy kutyaszakértő, vagy kutyapszichológus lesz. Jó lenne!
Mindig is érdekeltek a kutyák, sokáig nem tudtam, mi is az én utam, azt hiszem, egészen mostanáig. Azért kezdtem el önkénteskedni a Minin, hogy tanuljak és kutyák között legyek. Tőletek, és azoktól, akik már tényleg elértek valamit a kinológia terén. Merthogy ebben látom a célomat, ez érdekel, ezzel szeretnék foglalkozni, hivatásomnak tekinteni, és még ragozhatnám.
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 18:17 Hozzászólás témája:
Re: hol az esély a túlélésre?
"Egyébként nem találja furcsának, hogy nem egy huszadrangú fekete keverék kutya sorsáról vitatkozik, hanem egy fajtatisztáéról... ?"
Erre a mondatára,még hadd reagáljak annyit,hogy hány huszadrangú fekete kutya van a Minimenhelyen?Hány huszadrangú fekete kutyát hoznak el az Illatos útról?Hány huszadrangú fekete kutya közül választják ki a fajtatiszta,vagy ahhoz hasonló kutyákat?Mert mint tudjuk azokat könnyebb örökbe adni.Hány huszadrangú fekete kutyát altatnak el addig,amíg kiskirálykodásnak köszönhetően, potenciális gazdákat tántorítanak el az örökbefogadástól?Nem csak a saját példámra gondolok,hanem az ön által említettekre is.
Végezetül én tavaly januárban egy huszadrangú,öreg fekete kutyát fogadtam örökbe a Noé Állatotthontól,mert "furcsa"módon csak ott találhatóak huszadrangú fekete kutyák!!!!!!!
Tkata írta:
Kedves Ismeretlen!
Engem Tasnádi Katának hívnak, és a MiniMenhely önkénteseként engedje meg, hogy válaszoljak Önnek.
Két kutya van mindössze, akit párban adunk örökbe, ez pedig egy fajtatiszta bassetszuka és a párja, egy basset keverék fiú. A kutyákat az Illatos úti ebrendészeti telepről mentettük, a telep vezetője már onnan sem adta ki a kutyákat külön-külön, kizárólag párban. Azért kerültek hozzánk, hogy biztosítva legyen az, hogy a kutyákat nem választják el egymástól.
Feltételezem Ön találkozott a kutyákkal, de ez nem jelenti azt, hogy ismeri őket. Téves gondolat, hogy az anya nem ismeri meg a kölykét több év után. Ön vitatkozik ezzel, bár ezek tények, sőt saját tapasztalatom. A két említett kutya viszont határozottan ragaszkodik egymáshoz, és mi ezt figyelembe kívánjuk venni az örökbeadásnál.
Az örökbefogadókat egyébként minden esetben ellenőrizzük, tartjuk velük a későbbiekben is a kapcsolatot.
Senki sem kérdőjelezte meg az Ön kutyatartási szokásait és segítőkészségét, tehát nem ez az akadálya Agatha örökbefogadásának.
Megjegyzem, nem Ön az egyetlen, aki jelezte szándékát Agatha örökbefogadására, hiszen fajtatiszta, kedves kutya, nincs ebben semmi meglepő. Viszont minden érdeklődő megértette, hogy a két kutya nem választható szét, együtt fogjuk őket gazdához adni, így ha nem volt lehetőségük mindkettő örökbefogadására, elálltak a szándékuktól, és nem zaklatták sem szóban, sem SMS-ben a menhely önkénteseit.
Kérem fogadja el döntésünket.
Köszönettel és üdvözlettel:
TKata
Egyébként nem találja furcsának, hogy nem egy huszadrangú fekete keverék kutya sorsáról vitatkozik, hanem egy fajtatisztáéról... ?
microstone írta:
Nem értem,hol van az esély a túlélésre,ha valaki a Minimenhelyen szeretne örökbefogadni kutyát és ezt nem teheti meg.Úgy,hogy referenciát is fel tud mutatni(pl.a menhely állatorvosa,dolgozója).Ha a kutyákat csak párban akarják kiadni,mondván,hogy együtt jöttek(aki ért a kutyákhoz,ilyet nem mond,mert tudja,hogy az a kutya,aki együtt van egy másik kutyával és egy hónapig külön vannak,majd újra találkoznak,nem ismerik meg egymást és vonatkozik ez az anya- kölyök kapcsolatra is),így csak együtt adják ki őket.Ezáltal nem adnak esélyt egy másik kutyának az életbenmaradásra,mert amíg várják azt,aki mind a kettőt egyszerre elviszi(ami a fentiek tekintetében nem is biztos,hogy jó ötlet),addig sok kutya kerül az örök vadászmezőkre.Köszönhetően azoknak az embereknek,akik mereven ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.Kérdem én,mi van akkor,ha valaki idegen,ismeretlen bemegy az állatmenhelyre és szembe találja magát azzal a ténnyel,hogy a kettöt csak együtt és elviszi mind a kettöt de visszahozza az egyiket néhány nap múlva,mert csak az általa kiválasztott kutya kell neki,vagy ne adj'isten,elengedi valahol,az mennyivel jobb,mintha külön-külön adták volna oda olyan gazdinak,aki így szerette volna?
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 18:03 Hozzászólás témája:
Re: Agatha és Sherlock
Kedves ismeretlen!
Röviden csak annyit reagálok,arra amit írtál,hogy ugyan nem tudom te mivel foglalkozol,de én nekem van némi szakértelmem a kutyák terén.
Ugyanakkor az örökbefogadásokról is tudnék neked mesélni dolgokat,mert párban részt vettem már.Annak az esélye,hogy a két kutya együtt JÓ gazdához kerüljön,sajnos elég kicsi.Már csak azért is,mert hogy ki a jó gazda,azt elég nehéz ismeretlenül megítélni.
Az Illatos úti dolgozók laikusságát illetően és a kutyaphszihológiára is utalva egyben,pedig csak annyit teszek hozzá neked,hogy én számtalanszor jártam már az Illatos úti telepen és ha a pár hetes kölyökkutya elpusztulva(és nem 5 perce) az anyjával egy ketrecben van tartva,akkor ez azt hiszem sok mindent elárul.Az,hogy ők csak párban adták ki,pedig valószínüleg annak köszönhető,hogy így mind a kettő fajtatisztaként kerül ki.Nekem is van egy kan Basset Houndom úgyhogy nagyjából tudom miről beszélek.A lelki traumáról még annyit hozzá tennék,hogyha a kutyák hónapokig élnek a menhelyen és végre újra elkezdenének bízni az emberekben,akkor kiszakítva őket a biztosból,az nagyobb lelki törés,mintha akár két testvért is elválasztanál.
Ha gondolod,válaszolj.Érdekel a véleményed.
microstone
evisan írta:
Microstone írására reagálva, én is felvetetettem egy szakembernek (állatorvosnak) ezt a "szétválasztva - nem szétválasztva odaadásos" témát. Azt mondta, hogy ha már annyira összeszoktak, állítólag olyan lelki törést szenvedhetnek, mintha mondjuk az ikreket választanák el egymástól (ezekkel a szavakkal mondta a doki). Bár még nem régóta ismerem a két kutyit, és nem vagyok annyira benne a kutyapszichológiában, mint a régebbóta a Minin tevékenykedő kollégák, de ha ők így látják, akkor annak biztos oka van. Meg az Illatos úton sem teljesen laikusok dolgoznak, tehát ha ők is csak párban voltak hajlandók kiadni őket, akkor az nem véletlen.
Miért okozzunk az amúgy is lelkileg sérült kutyáknak még egy lelki traumát? Nem???
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 17:45 Hozzászólás témája:
Re: hol az esély a túlélésre?
Kedves T.Kata!
Először is hadd mutatkozzam be önnek,Lupkovics Gábor vagyok.Nem azért nem írtam le a nevem mert szégyellem,hanem mert nem tartottam fontosnak,de tessék.Ha már így levelezünk,azért szeretnék elmondani egy-két fontos dolgot magamról.Amikor az egész menhelykérdés létrejött,én már akkor is ott dolgoztam és önkéntes alapon kutyasz*rt szedtem,kutyát fürdettem és kennelt építettem.Ezek után azt hiszem tudom mit jelent ez a munka.Félreértések elkerülése végett,tisztelem és becsülöm mindazokat,akik ezt a munkát végzik.Jómagamnak és feleségemnek is szintén, kutyavezető,kiképzői végzetségünk van és ma is öt kutyát tartok el a számtalan más állat mellett,teljes szeretetben és odaadással.Ebből az egyik kutyát tavaly hoztam el a menhelyről és másik kettő él nálam úgy,hogy a régebben örökbe fogadott szuka,vemhesen került hozzám és itt szült meg.Rendszeresen laknak nálam átmenetileg örökbe fogadásra váró macskák is.Ezek után azt gondolom,hogy talán megfelelő alany lennék az örökbefogadásra.Ezentúl,mivel én beszéltem az Irén nevezetű kolleganőjével,azt hiszem én tudom a legjobban,hogy ki és mit vont kétségbe.Az még önmagában,csak egy dolog lett volna,hogy kétségbe vonta az alkalmasságomat,de minősíthetetlen hangnemben beszélt velem és tulajdonképpen nem nagyon hagyott szóhoz jutni és én raktam le a telefont úgy megközelítőleg tíz perc után,mielött olyan szavakat használtam volna,ami nem tűri a nyomdafestéket,vagy ahogyan ő beszélt velem.Miután lehiggadva újra megpróbáltam elérni,a "kedves" kolleganőt többet nem vette fel a telefont.Kérdem én,honnan tudja ön vagy ő,hogy én miért kerestem újra?Lehet hogy akkor egy másik kutyát választottam ki a honlapról?Mégsem a kutyák jóléte a cél?Ha pedig ezek után felháborodásomat sms-ben fejezem ki,mert magasról tojik a fejemre,azért ennyi jogom hagy legyen már.Ha pedig ezt ön,vagy ő zaklatásnak érzi,akkor forduljon nyugodtan a rendőrséghez.Azon túl nem tudom,hogy ön mióta segít a minimenhelyen,de amikor én korábban kerítést építettem a menhelyen,szerettem volna örökbe fogadni egy kutyát a "furcsa módon fajtatiszta", Basset Hound kutyánk mellé,akkor szintén azt a választ kaptam,hogy csak is párban lehet örökbe fogadni őket.Jancsi és Juliskáról van szó.Megközelítőleg két hónap múlva mikor újra ott jártam,már csak a Jancsi volt ott.Ezek után azt hiszem megérthető a felháborodásom.Ami pedig azt illeti,hogy fajtatiszta kutyáról vitatkozunk(bár erröl csak ön VITATKOZIK velem),valóban a fentebb említett Basset Hound (kan ) kutyánk mellé szerettünk volna, egy ivartalanított társat,mert mint gondolom ön is tudja, a fajtatiszta Basset,falkakutya.Ha pedig mind e kettöt elhoznánk,(amit egyébként szívesen megtennénk),akkor a falkában a két kan között folyamatos lenne a rivalizálás.Ennek viszont,nem tennénk ki őket.Namármost ha kutyák jóléte a cél,akkor ugye nem ezt kívánnánk neki.Ugyanakkor minél több kutyát kell örökbe adni olyan,leinformálható személyekhez akik alkalmasak erre.Azt gondolom viszont,hogy ez egy tíz perces beszélgetés alapján nem derül ki 100%-osan senkiről.A kutyák párban odaadásáról pedig az a véleményem,hogy a fent említett tíz perces bemutatkozó beszélgetés alapján odaadni bárkinek is,felelőtlen dolog.Ki garantálja azt hogy a kan kutyáról megfelelően gondoskodik?Ki garantálja,hogy az ön által említett későbbi látogatás,során ott találja a kutyát?Mit tud tenni ön vagy bárki a minimenhelyről,ha ezzel a helyzettel találja szemben magát.Higgye el nekem,sajnos semmit.Ezen tények tudatában mérlegelni kell minden örökbefogadást és nem egyes pökhendi emberek kiskirálykodásának áldozatául kitenni a kutyákat.Ugyanis nem hiszem,hogy az jó egy kutyának,hogy hónapokig bent él a menhelyen és mikor már biztonságban érzi magát,akkor kiragadni megint a környezetéből.Azontúl a fent említett fajtájú kutyákhoz azt gondolom,(és nem csak én),hogy szakértelem kell.Hogy még egy egyszerű példát említsek,mi történik akkor,hogyha a nem megfelelő kerítésnek köszönhetően,átszöknek a kutyák,vagy csak az egyik a szomszédhoz és megeszi a csirkéit, és persze ennek okán visszakerülnek a kutyák,vagy csak az egyik.Akkor mit csinál?Nem veszi vissza az egyik kutyát?Vagy elkobozza a másikat is?Amit ugye mindannyian tudunk,hogy nem tehet meg.Nem tudom elhinni,hogy Irén a kutyák érdekeit nézi akkor,amikor megkockáztatja azt,hogy esetleg hónapokig ott legyen a menhelyen a kutya,ahelyett hogy egy leinformálható gazdának adná ki őket.Mindezeket többek között arra alapozom,hogy például velem nem akart beszélgetni,nem akart környezettanulmányra jönni,stb.Pedig én nem zárkóztam volna el semmitől.
Kíváncsian várom a válaszát!
Lupkovics Gábor
Tkata írta:
Kedves Ismeretlen!
Engem Tasnádi Katának hívnak, és a MiniMenhely önkénteseként engedje meg, hogy válaszoljak Önnek.
Két kutya van mindössze, akit párban adunk örökbe, ez pedig egy fajtatiszta bassetszuka és a párja, egy basset keverék fiú. A kutyákat az Illatos úti ebrendészeti telepről mentettük, a telep vezetője már onnan sem adta ki a kutyákat külön-külön, kizárólag párban. Azért kerültek hozzánk, hogy biztosítva legyen az, hogy a kutyákat nem választják el egymástól.
Feltételezem Ön találkozott a kutyákkal, de ez nem jelenti azt, hogy ismeri őket. Téves gondolat, hogy az anya nem ismeri meg a kölykét több év után. Ön vitatkozik ezzel, bár ezek tények, sőt saját tapasztalatom. A két említett kutya viszont határozottan ragaszkodik egymáshoz, és mi ezt figyelembe kívánjuk venni az örökbeadásnál.
Az örökbefogadókat egyébként minden esetben ellenőrizzük, tartjuk velük a későbbiekben is a kapcsolatot.
Senki sem kérdőjelezte meg az Ön kutyatartási szokásait és segítőkészségét, tehát nem ez az akadálya Agatha örökbefogadásának.
Megjegyzem, nem Ön az egyetlen, aki jelezte szándékát Agatha örökbefogadására, hiszen fajtatiszta, kedves kutya, nincs ebben semmi meglepő. Viszont minden érdeklődő megértette, hogy a két kutya nem választható szét, együtt fogjuk őket gazdához adni, így ha nem volt lehetőségük mindkettő örökbefogadására, elálltak a szándékuktól, és nem zaklatták sem szóban, sem SMS-ben a menhely önkénteseit.
Kérem fogadja el döntésünket.
Köszönettel és üdvözlettel:
TKata
Egyébként nem találja furcsának, hogy nem egy huszadrangú fekete keverék kutya sorsáról vitatkozik, hanem egy fajtatisztáéról... ?
microstone írta:
Nem értem,hol van az esély a túlélésre,ha valaki a Minimenhelyen szeretne örökbefogadni kutyát és ezt nem teheti meg.Úgy,hogy referenciát is fel tud mutatni(pl.a menhely állatorvosa,dolgozója).Ha a kutyákat csak párban akarják kiadni,mondván,hogy együtt jöttek(aki ért a kutyákhoz,ilyet nem mond,mert tudja,hogy az a kutya,aki együtt van egy másik kutyával és egy hónapig külön vannak,majd újra találkoznak,nem ismerik meg egymást és vonatkozik ez az anya- kölyök kapcsolatra is),így csak együtt adják ki őket.Ezáltal nem adnak esélyt egy másik kutyának az életbenmaradásra,mert amíg várják azt,aki mind a kettőt egyszerre elviszi(ami a fentiek tekintetében nem is biztos,hogy jó ötlet),addig sok kutya kerül az örök vadászmezőkre.Köszönhetően azoknak az embereknek,akik mereven ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.Kérdem én,mi van akkor,ha valaki idegen,ismeretlen bemegy az állatmenhelyre és szembe találja magát azzal a ténnyel,hogy a kettöt csak együtt és elviszi mind a kettöt de visszahozza az egyiket néhány nap múlva,mert csak az általa kiválasztott kutya kell neki,vagy ne adj'isten,elengedi valahol,az mennyivel jobb,mintha külön-külön adták volna oda olyan gazdinak,aki így szerette volna?
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 15:11 Hozzászólás témája:
Agatha és Sherlock
Microstone írására reagálva, én is felvetetettem egy szakembernek (állatorvosnak) ezt a "szétválasztva - nem szétválasztva odaadásos" témát. Azt mondta, hogy ha már annyira összeszoktak, állítólag olyan lelki törést szenvedhetnek, mintha mondjuk az ikreket választanák el egymástól (ezekkel a szavakkal mondta a doki). Bár még nem régóta ismerem a két kutyit, és nem vagyok annyira benne a kutyapszichológiában, mint a régebbóta a Minin tevékenykedő kollégák, de ha ők így látják, akkor annak biztos oka van. Meg az Illatos úton sem teljesen laikusok dolgoznak, tehát ha ők is csak párban voltak hajlandók kiadni őket, akkor az nem véletlen.
Miért okozzunk az amúgy is lelkileg sérült kutyáknak még egy lelki traumát? Nem???
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 10:52 Hozzászólás témája:
Re: hol az esély a túlélésre?
Kedves Ismeretlen!
Engem Tasnádi Katának hívnak, és a MiniMenhely önkénteseként engedje meg, hogy válaszoljak Önnek.
Két kutya van mindössze, akit párban adunk örökbe, ez pedig egy fajtatiszta bassetszuka és a párja, egy basset keverék fiú. A kutyákat az Illatos úti ebrendészeti telepről mentettük, a telep vezetője már onnan sem adta ki a kutyákat külön-külön, kizárólag párban. Azért kerültek hozzánk, hogy biztosítva legyen az, hogy a kutyákat nem választják el egymástól.
Feltételezem Ön találkozott a kutyákkal, de ez nem jelenti azt, hogy ismeri őket. Téves gondolat, hogy az anya nem ismeri meg a kölykét több év után. Ön vitatkozik ezzel, bár ezek tények, sőt saját tapasztalatom. A két említett kutya viszont határozottan ragaszkodik egymáshoz, és mi ezt figyelembe kívánjuk venni az örökbeadásnál.
Az örökbefogadókat egyébként minden esetben ellenőrizzük, tartjuk velük a későbbiekben is a kapcsolatot.
Senki sem kérdőjelezte meg az Ön kutyatartási szokásait és segítőkészségét, tehát nem ez az akadálya Agatha örökbefogadásának.
Megjegyzem, nem Ön az egyetlen, aki jelezte szándékát Agatha örökbefogadására, hiszen fajtatiszta, kedves kutya, nincs ebben semmi meglepő. Viszont minden érdeklődő megértette, hogy a két kutya nem választható szét, együtt fogjuk őket gazdához adni, így ha nem volt lehetőségük mindkettő örökbefogadására, elálltak a szándékuktól, és nem zaklatták sem szóban, sem SMS-ben a menhely önkénteseit.
Kérem fogadja el döntésünket.
Köszönettel és üdvözlettel:
TKata
Egyébként nem találja furcsának, hogy nem egy huszadrangú fekete keverék kutya sorsáról vitatkozik, hanem egy fajtatisztáéról... ?
microstone írta:
Nem értem,hol van az esély a túlélésre,ha valaki a Minimenhelyen szeretne örökbefogadni kutyát és ezt nem teheti meg.Úgy,hogy referenciát is fel tud mutatni(pl.a menhely állatorvosa,dolgozója).Ha a kutyákat csak párban akarják kiadni,mondván,hogy együtt jöttek(aki ért a kutyákhoz,ilyet nem mond,mert tudja,hogy az a kutya,aki együtt van egy másik kutyával és egy hónapig külön vannak,majd újra találkoznak,nem ismerik meg egymást és vonatkozik ez az anya- kölyök kapcsolatra is),így csak együtt adják ki őket.Ezáltal nem adnak esélyt egy másik kutyának az életbenmaradásra,mert amíg várják azt,aki mind a kettőt egyszerre elviszi(ami a fentiek tekintetében nem is biztos,hogy jó ötlet),addig sok kutya kerül az örök vadászmezőkre.Köszönhetően azoknak az embereknek,akik mereven ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.Kérdem én,mi van akkor,ha valaki idegen,ismeretlen bemegy az állatmenhelyre és szembe találja magát azzal a ténnyel,hogy a kettöt csak együtt és elviszi mind a kettöt de visszahozza az egyiket néhány nap múlva,mert csak az általa kiválasztott kutya kell neki,vagy ne adj'isten,elengedi valahol,az mennyivel jobb,mintha külön-külön adták volna oda olyan gazdinak,aki így szerette volna?
Elküldve: 2006 Okt. 9. Hétfő 10:28 Hozzászólás témája:
Re: hol az esély a túlélésre?
microstone írta:
Nem értem,hol van az esély a túlélésre,ha valaki a Minimenhelyen szeretne örökbefogadni kutyát és ezt nem teheti meg.Úgy,hogy referenciát is fel tud mutatni(pl.a menhely állatorvosa,dolgozója).Ha a kutyákat csak párban akarják kiadni,mondván,hogy együtt jöttek(aki ért a kutyákhoz,ilyet nem mond,mert tudja,hogy az a kutya,aki együtt van egy másik kutyával és egy hónapig külön vannak,majd újra találkoznak,nem ismerik meg egymást és vonatkozik ez az anya- kölyök kapcsolatra is),így csak együtt adják ki őket.Ezáltal nem adnak esélyt egy másik kutyának az életbenmaradásra,mert amíg várják azt,aki mind a kettőt egyszerre elviszi(ami a fentiek tekintetében nem is biztos,hogy jó ötlet),addig sok kutya kerül az örök vadászmezőkre.Köszönhetően azoknak az embereknek,akik mereven ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.Kérdem én,mi van akkor,ha valaki idegen,ismeretlen bemegy az állatmenhelyre és szembe találja magát azzal a ténnyel,hogy a kettöt csak együtt és elviszi mind a kettöt de visszahozza az egyiket néhány nap múlva,mert csak az általa kiválasztott kutya kell neki,vagy ne adj'isten,elengedi valahol,az mennyivel jobb,mintha külön-külön adták volna oda olyan gazdinak,aki így szerette volna?
mindig meghallgatjuk a kritkiákat, de azt hiszem többször nem szükséges megindokolni a döntásünket. mindenkinek lehet véleménye, nekünk is van, Önnek is. tartsuk tiszteletben a másikét.
Azon vád, mely szerint azért fognak kutyák tucatjai meghalni az utcán, mert mi a szerintünk összetartozó 2 kutyát együtt szeretnénk örökbeadni hamis és igaztalan.
a többire inkább nem ragálok.
Elküldve: 2006 Okt. 8. Vasárnap 16:02 Hozzászólás témája:
hol az esély a túlélésre?
Nem értem,hol van az esély a túlélésre,ha valaki a Minimenhelyen szeretne örökbefogadni kutyát és ezt nem teheti meg.Úgy,hogy referenciát is fel tud mutatni(pl.a menhely állatorvosa,dolgozója).Ha a kutyákat csak párban akarják kiadni,mondván,hogy együtt jöttek(aki ért a kutyákhoz,ilyet nem mond,mert tudja,hogy az a kutya,aki együtt van egy másik kutyával és egy hónapig külön vannak,majd újra találkoznak,nem ismerik meg egymást és vonatkozik ez az anya- kölyök kapcsolatra is),így csak együtt adják ki őket.Ezáltal nem adnak esélyt egy másik kutyának az életbenmaradásra,mert amíg várják azt,aki mind a kettőt egyszerre elviszi(ami a fentiek tekintetében nem is biztos,hogy jó ötlet),addig sok kutya kerül az örök vadászmezőkre.Köszönhetően azoknak az embereknek,akik mereven ragaszkodnak a saját elképzelésükhöz.Kérdem én,mi van akkor,ha valaki idegen,ismeretlen bemegy az állatmenhelyre és szembe találja magát azzal a ténnyel,hogy a kettöt csak együtt és elviszi mind a kettöt de visszahozza az egyiket néhány nap múlva,mert csak az általa kiválasztott kutya kell neki,vagy ne adj'isten,elengedi valahol,az mennyivel jobb,mintha külön-külön adták volna oda olyan gazdinak,aki így szerette volna?
Készíthetsz új témákat ebben a fórumban Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Szavazhatsz ebben a fórumban
Regisztráció
Belépés
Galéria
Keresés
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Segitség!
Fórum index
»
Elveszett kutyusok - Állatmentő egyesületek - Menhelyek
»
Menhelyek
»
MiniMenhely
»
Minimenhely, ahol az ebcsont beforr
Kor: 42
vagyok itt a Minin, meg itt a Fórumon is. Mindössze két hete csatlakoztam a Mini önkéntes csapatához.
Jó lenne!
Azért kezdtem el önkénteskedni a Minin, hogy tanuljak és kutyák között legyek. Tőletek, és azoktól, akik már tényleg elértek valamit a kinológia terén. Merthogy ebben látom a célomat, ez érdekel, ezzel szeretnék foglalkozni, hivatásomnak tekinteni, és még ragozhatnám.
hol az esély a túlélésre?