A helyzet az, hogy Petibe szerelmes és a vonzalom közös, csak sajnos Peti nem viheti el őt, így minden szabadidejét kint tölti Gyrossal a menhelyen. Gyros azért mással szemben is változott már.
Elküldve: 2010 Feb. 7. Vasárnap 21:23 Hozzászólás témája:
Re: Penne és a párja
Képek? Egyszer gyertek már ki szombaton, olyan kíváncsiak lennénk Pennére [/quote]
Egyszer mindenképp kimegyünk! Majd a sikeres fogyókúra után. Én külföldön dolgozom, csak tavasz végén költözöm haza. A család meg úgy túltáplálta őkelmét, hogy gurul... Úgyhogy ha visszaköltözöm, diétával kezdünk.
Sziasztok!
Örömmel töltenek el ezek a képek!
Szeretnék megnyugtatni mindenkit a másik kutyával semmi, de semmi problémánk nincsen, pedig ugyan úgy neveljük.. ha gondoljátok töltök fel képeket róla... Teljes mértékig elégedett kiegyensúlyozott kiskutya. Sajnálom hogy mellettünk Blöró nem tudott azzá válni (Gyros), a legjobbakat kívánom! Hiányzik az életünkből,kár letagadni,de neki is jobb ez most már,van szabad területe, mozgástere egész nap,amit mi nem tudtunk neki 100% osan megteremteni... Tudom ti mindent megtesztek a boldogságáért,és én is nyugodtabb vagyok. Köszönöm én is a képeket és kellemes ünnepeket kívánok nektek!
Megértem, hogy csalódottak vagytok, de érdemes lett volna időben mérlegelni. A drága kutyacuccok helyett inkább iskolába vinni. Vannak problémás kutyák és vannak gyakorlatlan gazdik. Legyünk pozitívak: legalább komoly sérülés nem történt se emberi, se kutya részről. Gyros most már jó helyen van.
Egy dolgot azért próbáljatok meg: ne a kutyára vetítsétek ki az esetleges magánéleti problémáitokat. Nem akarlak elemezni, de még csak a sorok között se kellett olvasni ahhoz, hogy az életvitelbeli tanácstalanság kitűnjön. Ha szakemberhez fordultatok, már tudtátok, hogy baj van, még kezdőként is. De miért nem hívtátok azonnal a Minit??? Nagyon segítőkészek és mindezt önkéntes alapon teszik. Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de ezzel vállaltátok a feketebárány stigmát. Az érdeklődésetek ezek után pedig elég furcsán hat...
Egy utolsó gondolat: Nem az a gond, ha valaki hibázik, hanem az, ha nem tanul belőle. Se kutyát, de gyereket nem szabad így elkényeztetni, vagy következetlenül nevelni, mert ez lesz belőle.
Penneanyu
Berimbau írta:
És hogy tudjátok. Nem mondtunk le róla, és igenis szeretnénk hogy hosszú boldog élete legyen,ha bármiben is tudunk segíteni, hogy a javát szolgáljuk,nagyon szívesen amikor csak az időnk engedi.
és szeretnék is egyben érdeklődni az állapotáról. ha írnátok egy pár sort megköszönném
Boldog Születésnapot Mindenkinek
Nálunk megint buli volt, az est fénypontjai Pászka és Félix Volt Csülök, és májkrémes-párizsis-sült csirkeszíves torta
Csütörtökön lesznek a gyerekek 3 évesek !
Innen is kívánok Boldog Születésnapot Mindenkinek
Aki tud, jöjjön ki szombaton a menhelyre. Akkor ünnepeljük a Mini 5. születésnapját. Esetleg akkor összeülhetnénk a babákat is fölköszönteni a menhelyen.
Részleteket a Rendezvényes fórumon találtok.
Csütörtökön lesznek a gyerekek 3 évesek !
Innen is kívánok Boldog Születésnapot Mindenkinek
Aki tud, jöjjön ki szombaton a menhelyre. Akkor ünnepeljük a Mini 5. születésnapját. Esetleg akkor összeülhetnénk a babákat is fölköszönteni a menhelyen.
Részleteket a Rendezvényes fórumon találtok.
Gyros és egy önkéntesünk nagyon egyásra találtak. Nagy a szerelem mind két félről
Petinek köszönhetően Gyros gyönyörűen sétál és szocializáltan viselkedik a többi kutya közt
Nem igazán szoktam hozzá szólni ,de most sajnos nem tudok csendben maradni.Nem tudom elhinni hogy 3 év után volt szívetek visszavinni azt a "családtagot" akit állítólag nagyon szerettetek.Eleve már azt nem értem hogy miként lehet visszavinni egy érző kis lényt.ő nem egy cipő amit kicserélünk ha beázik.Felelőséggel tartozunk érte attól a pillanattól amikor a mienk lesz.Vannak nehezebb időszakok az életben amiket túl kell élni.Mondjuk én a szeretetet tartom a legjobb nevelőeszköznek.Az én örökbefogadott kutyuskám sem volt egyszerű eset,de a türelem és a törődés csodát tett.Nálam nem volt elseggelés,pedig nem egy angyal volt az elején.Őt 1 és 1/2 évesen fogadtuk örökbe a préris csapatból.Mindentől és mindenkitől félt.Az ágyat is lepisílte nem is egyszer.Senkihez nem ment oda,ha viszont hozzá közelítettek akkor curikkolt vagy felhúzta az ínyét.A busz zajától is rettegett.Ez volt Januárban.Bobcika azóta riszál másoknak,és minden hét végén utazik a telekre távolsági busszal .Végigalussza az utat,vagy nézelődik ki az ablakon.Igaz nem rángattam fel soha ,ha nem jött magától akkor kézbe vettem és beszéltem hozzá nyugtatgatva.Ma már magától felszáll és a mellettem lévő ülésen a kis plédjén szundizik.A párom februártól ha minden igaz Ausztráliában fog dolgozni 1 évig.Családos a kiküldetés,tehát mi is megyünk.Nálunk nem volt kérdés hogy hova tegyük Bobcit,mert eszünkbe sem jutott hogy nélküle menjünk.Pedig annyi lesz a kivitele a kicsinknek mint a párom 1 havi keresete.Ja és ott hat hét karantén vár rá.Amitől egyenesen rettegünk,hogy miként fogja viselni.Szóval nem hiszem hogy bármi olyan történhetne az életben amitől elhagynánk azt aki nekünk olyan mint a gyerekünk.Vagyis nem csak olyan,az is.Hidd el hogy a Minisekre mindig számíthattál volna.Egy telefont kellett volna csak megemelned és ők biztos hogy addig nem hagyták volna a dolgot míg nincs megoldás.De ha az a kutya 8 hónaposan tökéletes volt akkor nem benne van a hiba.Örülök hogy most már jó helyen van,és bízom benne hogy lesz neki még álomgazdija.
"Elárulom neked 8 hónapos és már most elfogadta kéréseinket...
nem lázad, szobatiszta, és elég ránézni máris rázza a farkát csillogó szemekkel... Az ég világon semmi problémánk nincs vele!! "
Az elsőszülött gyereked is így hajítanád ki, ha a második szófogadó lenne és rendes, az első pedig neveletlen és tüskés? Igen? És azon nem gondolkoznál el, hogy hol rontottam én el? Mert nem más rontotta el.
Szóval, ha már így eláruljuk egymásnak titkainkat én azt árulom el neked, h ilyen hozzáállással nem szabad gyereket vállalnotok, mert bizony a gyereket is kell ahhoz nevelni, h ember legyen belőle és bizony a gyerekek is lázadnak és bizony nagyon félrecsúszhatnak, ha a szülők nem felkészültek. És igen sok probléma is akad velük, van, h visszaszájalnak, rosszul tanulnak, vagy isznak, drogoznak, ha nem megfelelően kezeled őket. De egy igazi anyának akkor is az ő gyereke, még az ilyen félrecsúszott gyerek is és az utolsó csepp véréig mindent megtesz érte. Lehet,h számotokra megrökönyítő, h a gyerekvállalást a kutyavállaláshoz hasonlítom, de igen, bizony van párhuzam. Mindkettőhöz kitartás, következetesség, szeretet, feltétel nélküli elfogadás szükséges, csak egy gyerek felnő és el tudja magát látni, de egy kutya mindig ránk fog szorulni.
JA? HOGY EZ A TÖRTÉNET CSAK EGY MENHELYI KUTYÁRÓL SZÓLT? AZÉRT NEM KÁR. De hogy még a nyakörvét is lecsatoltátok róla!? Amikor meghallottam nem jutottam szóhoz. Akkor is csak magatokra gondoltatok.
Egyébként szerintem nincs miről beszélgetnünk, hisz mi mindannyian küzdünk azokért a kutyákért, akiket mások kidobnak és nem fogsz minket meggyőzni az igazatokról, mert se kutyasuliba, se epilepszia orvoshoz (hátha az a baja) nem vitted, minket se kerestél fel se írásban, se személyesen, hanem egyszercsak 3 évesen visszahoztad letetted, lecsatoltad az egyetlen dolgot, ami az övé volt és elillantál. Hát mi az ilyen embereket nem szeressük. Láttunk már olyan kutyát, akit azért adtak le, mert volt valami probléma vele, de egyébként szerették. Ám azt a kutyát stafírungostól hozták. Odaadták neki a játékát, fekhelyét, elhozták a maradék kajáját, adtak hozzá pár sort, h mit szeret enni, mit hogyan szoktak vele foglalkozni, meghagyták a nyakörvét, nem csupaszították le. Nem mintha nem tudnánk neki adni, de ha mi pl. Németországba is elküldünk egy örökbefogadott kutyát, még leírást is adunk hozzá és játékot, mindent, ami az övé volt, hogy legyen az ismeretlenben egy ismerős illat egy megszokott játék.
Nem akartam írni, de kijött belőlem.
Ti úgy gondoljátok, hogy mindent megtettetek?
Vajon miért nem tudott róla egyik önkéntesünk sem, hogy probléma van a kutyával?
Miért nem akkor jeleztétek, amikor még nem durvult el a helyzet?
Miért nem fordultatok kutyakiképzőhöz?
Miért csak a végkifejletbe, vagyis a kutya visszaadásakor gondoltátok, hogy a Minimenhelynek bármi köze van hozzá?
Évinek is volt problémája Félixszel, meg is harapta őt, ráadásul Félix majdnem 2x akkora, mint Gyros, de segítettünk neki tanácsokkal, ötletekkel, elvitte kutyaiskolába, és mára kiegyensúlyozott, jól szocializált kutyává vált.
Az én Pászkám se egy túl jó idegrendszerű kutya: már kölyökkorában kiderült, hogy nem szereti a gyerekeket, az idegeneket utálta, volt sok kellemetlen szituáció, amikor megkergetett, megugatott vagy csak megijesztett gyereket, de mára, hála a nevelésnek és a szocializálásnak, teljesen közömbös irántuk. És nincs nála könnyen haverfelvétel, de az ismerősökkel, barátokkal barátságos és kezdeményező.
Szóval van gondolkodnivalótok a felelősségeteken...
Véleményem szerint egyébként jobb dolog nem történhetett Gyrossal, mint hogy most visszakerült hozzánk.
Biztos vagyok benne, hogy tudunk belőle normális kutyát faragni, csak EMBER kell hozzá.
És hogy tudjátok. Nem mondtunk le róla, és igenis szeretnénk hogy hosszú boldog élete legyen,ha bármiben is tudunk segíteni, hogy a javát szolgáljuk,nagyon szívesen amikor csak az időnk engedi.
és szeretnék is egyben érdeklődni az állapotáról. ha írnátok egy pár sort megköszönném
Készíthetsz új témákat ebben a fórumban Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban Módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban Törölheted a hozzászólásaidat a fórumban Szavazhatsz ebben a fórumban
Regisztráció
Belépés
Galéria
Keresés
Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned
Segitség!
Fórum index
»
Elveszett kutyusok - Állatmentő egyesületek - Menhelyek
»
Menhelyek
»
MiniMenhely
»
Minimenhely, ahol az ebcsont beforr
Kor: 39
Re: Gyros 
Egyszer gyertek már ki szombaton, olyan kíváncsiak lennénk Pennére 
[/quote]
Volt Csülök, és májkrémes-párizsis-sült csirkeszíves torta 
